Fodor Géza: Zene és színház - Alternatívák (Budapest, 1998)
Con espansione
Con espansione dító dallam viszonyát, s hogy mindez miként befolyásolja Simándy felfogását. Csakhogy az igazán érdekes az, hogy az előadás egésze felől nézve megvilágosodik: fordítás ide, fordítás oda, Simándy pontosan úgy fogja fel a művet, ahogyan az a saját művészeti szükségletének megfelel, ez a szükséglet és felfogás pedig valami nagyon lényegeset tár fel a műből, s mond el a művel. Szemléltetésül álljon itt csupán két példa. Jelképesnek tekinthető, hogy a VI. dalból (A Rajnánál) teljesen kimaradt a „meines Lebens Wildnis”, „életem vadona" kifejezés, s a megfelelő dallamhelyre az „égi béke és fény” szöveg került. így marad ki nemcsak az egész magyar szövegből, de Simándy előadásából is a műnek az a sötét zónája, amelyet oly szabatosan fejez ki „az élet vadona” metafora, s amely túlnyomóan Heine szövege révén van jelen a ciklusban, de Schumann zenéje sem mentes tőle. Az életnek, a léleknek az a zónája, ahol a fájdalmat megrontotta a sértettség-sértődöttség érzése, ahol minden tépett és elrendezhetetlen, ahol örökös ambivalencia uralkodik, a szeretet gyűlöletbe csap át, és a gyűlölet megint szeretetbe, ahol az élet mártiriumnak érződik, s a megnyilatkozásból panaszkodás lesz vagy irónia, megannyi formája az édes önkínzásnak, mert minden ellentétes érzés közös nevezője az önsajnálat. A másik példa pedig azt tanúsítja: Simándy erős, saját mondanivalója olyan szerencsésen találkozik a Schumann-mű lényeges tartalmával, hogy kifejezési szükségletétől és zenei érzékétől vezérelve előadásával korrigálja a fordítás egyetlen komoly leiterjakabját. A XII. dal (Künn járok az árnyas kertben) „sei unsrer Schwester nicht böse” sorában Závodszky valószínűleg „unsré”-nak olvasta az „unsrer”-t, mert ahelyett, hogy a virágok így szólnának a költőhöz: „ne haragudj nővérünkre” (mármint a nőre, aki elhagyta), ezt mondatja velük: „testvérem, légy vidám újra” (mintha a költő volna a testvérük - nem éppen „Schwester” - s csupán vigasztalnák, nem pedig valami sokkal fontosabbat mondanának - v. ö. József Attila: „Ne bántsd a gyenge nőt, ha már szeretted...”). 344