Fühmann, Franz: Briefe aus der Werkstatt des Nachdichters. Műfordítói műhelylevelek 1961-1984 (Budapest, 2007)
Elöljáróban
számában közölt — nyílt levélben kelt az „antifasiszta védősánc” védelmére. A hivatalos elvárás az volt, hogy ezt a hittételét ismételje, illetve erősítse meg az 1956-ban úgymond levizsgázott magyar irodalmárok köreiben. Pesti beszélgetőtársaitól alighanem 56-ról tudott meg inkább hiteleset, mint amennyire meggyőzően nyilatkozott a ki-, illetve befalaz(kod)ásról ő. Berlinbe visszatérve, december 20-án kelt levelében Fühmann saját József-fordításaira és Hajnal Gábor ajánlására hivatkozva fordult hozzám első ízben közvetlenül, Radnóti Miklós verseiből kérve német nyersfordítást. * A magyar irodalom vonzáskörébe vezető útra József Attila versei nyomán lépett Franz Fühmann német költőtársa, Stephan Hermlin közvetítésével. 1958. április 28-án kelt levelében Hermün felszólítja több neves (keletnémet költőtársát, vegyenek részt József Attila válogatott verseinek fordításában. О maga József költészetével „a háború nem is tudom melyik évében a francia ellenállási mozgalom számos illegális irodalmi lapjának egyikében” találkozott először. Utal is mindjárt olyan „francia írók példájára, mint Paul Eluard, Guillevic, Jean Cocteau, Jean Marcenac és mások...”. Esetleges aggályokat megelőzendő hozzáteszi: „Magyarul, akárcsak ők, egyikünk sem tud, a feladat ennek ellenére megoldható; használható nyersfordításokkal rendelkezünk... Jómagam eddig hét vers fordítását publikáltam a Sinn und Formban.” Két alkalommal: az 1954/2. és az 1958/4. számban. Előzetes megbeszélésre 16 költőt hívott meg május 7-ére a kelet-berlini művészeti akadémiába; a vállalkozásban végül hatan vettek részt: Günther Deicke, Franz Fühmann, Peter Hacks, Stephan Hermlin, Heinz Kahlau és Max Zimmering. A harminchat költemény német változatát és Stephan Hermlin személyes hangú szép elő-15