Fühmann, Franz: Briefe aus der Werkstatt des Nachdichters. Műfordítói műhelylevelek 1961-1984 (Budapest, 2007)
Levelek - 1. - 2.
dításért, és egyéb segítségért. Egyébként az eddigi Radnóti fordításai szépek, a Pen Clubban is sikerük volt.” A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki, tehát a hivatalos elismerésről sem feledkeztek meg.1 Visszatérve, emlékszem, mint legnagyobb élményéről, a József Attila emlékhelyekre tett kirándulásairól mesélt, és hogy oda magával cipelte Christa Wolf írónőt is férjestül. Ok szintén valamilyen nemzetközi irodalmi rendezvényen vettek részt. Erre rákérdezve Christa Wolf 2002. február 26-i válaszlevelében azt írja: „Igen, mi így mindhárman együtt voltunk a Balatonon és a balatonszárszói állomáson, ahol Fühmann sokat mesélt József Attila sorsáról. Igaz, a kérdéses „Északi középhegységbe” [az ódái Szinva patakhoz] már nem utaztunk el Fühmannal, átmenetileg nyilván elváltak útjaink.” Ha valamely költő verseinek a fordításáról elmondható, hogy az „utánköltő” oldódve, sőt élvezettel tette a dolgát, akkor ez Füst Milán verseinek fühmanni utánköltésére érvényes. Füstverseket előadva szinte színészi produkciót nyújtott; oly szenvedélyesen azonosult az eredeti „látomásával és indulatával”, hogy a hallgató és néző közönséget pl. az Öregség jajszavának lobogó gesztusa vagy az Őszi sötétség elégikus indulatiságának képi ereje az ő előadásában külön is gyönyörködtette. Herbstdüsternisse lett a lipcsei Reclamnál 1974-ben megjelent kötet címe; Kalász Márton írt hozzá utószót. 1 A dokumentálható magyarországi elismerések sorában a legelső érdemi szakmabeli ismertetés és méltatás Lator László recenziója a Radnóti-kötetról a Nagyvilág 1969. júliusi számában. — 1968 nyarán, naptári jegyzetem szerint pontosan 1968. augusztus 5-i beszélgetésünk során mutatott nekem egy Márta keresztnevű magyar olvasótól kapott, olyan versszeretetről és versértésről tanúskodó levelet, hogy szinte megrészegült a boldogságtól. A Fühmann-hagyatékban ez a levél sajnos nem található meg. 29