Fühmann, Franz: Briefe aus der Werkstatt des Nachdichters. Műfordítói műhelylevelek 1961-1984 (Budapest, 2007)

Levelek - 26.

Szívélyesen híve Franz Fühmann Levél, gépirat 1 Az Eszmélet fordításának végső változatába szánt megoldások * A „Nagyon fáj” sorközi fordítása már 1971 óta, de legkésőbb 1972 tavaszától fogva ott volt a fühmanni versfordítói műhely munkaasztalán. Az átültető költő azonnal felismerte, hogy Jó­zsef Attila kései költészetének egyik kulcsa ez a vers. A németre való átültetés többszöri kísérlete nem járt kielégítő eredménnyel, ellenkezőleg: egyre csak emelték a kezdettől fogva magasodó mércét. A gordiuszi csomók oldódásának csodáját — hol, ha nem — Budapesten várta, ahová újabb útja 1971 őszén volt esedékes. Ekkor magyar szerelmes verseknek egy német nyelvű antológi­ája1 került a kezébe és benne szeme elé az ő álatala oly hevesen, de sikertelenül ostromlott versnek egy olyan fordítása, amelynek eklatáns melléfogásai tartósan dühre gerjesztették, és újabb erő­feszítésre sarkallták. Dossziémban öt gépírásos, kézírással részben átdolgozott, be­fejezetlen német versszöveg őrződött meg; ezekből - a strófák számát tekintve — az egyik változat teljes ugyan, de a fordítói név­vel való egyébként szokásos versvégi jegyzés híján lezáradannak, vagyis abbahagyottnak tekintendő, amit a fenti levél is igazol. Saját emlékeimnek, illetve dokumentációmnak és a Fühmann által művészileg feldolgozottaknak a keveredését elkerülendő, kísérő jegyzeteimben elvből nem utaltam a „Budapesti napló” gyakran érintett bejegyzéseire. A „Nagyon fáj” azonban megkí­vánta a — kommentálatlan — kivételt. Október 26-i dátum alatt olvasható: »Délig József Attila verse, a „Nagyon fáj”; hét strófa2, úgy 93

Next