Fühmann, Franz: Briefe aus der Werkstatt des Nachdichters. Műfordítói műhelylevelek 1961-1984 (Budapest, 2007)
Levelek - 26.
Szívélyesen híve Franz Fühmann Levél, gépirat 1 Az Eszmélet fordításának végső változatába szánt megoldások * A „Nagyon fáj” sorközi fordítása már 1971 óta, de legkésőbb 1972 tavaszától fogva ott volt a fühmanni versfordítói műhely munkaasztalán. Az átültető költő azonnal felismerte, hogy József Attila kései költészetének egyik kulcsa ez a vers. A németre való átültetés többszöri kísérlete nem járt kielégítő eredménnyel, ellenkezőleg: egyre csak emelték a kezdettől fogva magasodó mércét. A gordiuszi csomók oldódásának csodáját — hol, ha nem — Budapesten várta, ahová újabb útja 1971 őszén volt esedékes. Ekkor magyar szerelmes verseknek egy német nyelvű antológiája1 került a kezébe és benne szeme elé az ő álatala oly hevesen, de sikertelenül ostromlott versnek egy olyan fordítása, amelynek eklatáns melléfogásai tartósan dühre gerjesztették, és újabb erőfeszítésre sarkallták. Dossziémban öt gépírásos, kézírással részben átdolgozott, befejezetlen német versszöveg őrződött meg; ezekből - a strófák számát tekintve — az egyik változat teljes ugyan, de a fordítói névvel való egyébként szokásos versvégi jegyzés híján lezáradannak, vagyis abbahagyottnak tekintendő, amit a fenti levél is igazol. Saját emlékeimnek, illetve dokumentációmnak és a Fühmann által művészileg feldolgozottaknak a keveredését elkerülendő, kísérő jegyzeteimben elvből nem utaltam a „Budapesti napló” gyakran érintett bejegyzéseire. A „Nagyon fáj” azonban megkívánta a — kommentálatlan — kivételt. Október 26-i dátum alatt olvasható: »Délig József Attila verse, a „Nagyon fáj”; hét strófa2, úgy 93