Fűzfa Balázs: …sem azé, aki fut… Ottlik Géza Iskola a határon című regénye a hagyomány, a prózapoétika, a hipertextualitás és a recepció tükrében - Irodalomtörténeti füzetek 158. (Budapest, 2006)
A regény poétikájának főbb vonásai
kép: mindig más a következő „oldal”, de erősen kapcsolódik a megelőzőhöz. Természetesen „bonyolultabb” az eset - a „kép” - mondjuk Hans Castorp és Madame Chauchat esetében, s még ennél is bonyolultabb, ha a digitális képrögzítést vesszük példának, amikor is a kivetített képnek már nem kicsiny mását őrizzük a filmszalagon, csak egy olyan jelsort, amely az egyes és a nulla végtelen halmazának variációiból, vagyis egy másik kódrendszerből rakja ki a (mozgó)képet. Azt hiszszük azonban, ez utóbbi hasonlat még közelebb áll az Ottlik-látta-értelmezte-ábrázolta világ lényegéhez, mint a kicsiből nagyított képek sorozatának egymásra vetített egymásutánja (még ha életművében oly fontos szerepet játszik is a nagyítás metaforája). Mert ez utóbbi nem más, mint egy lehetséges világ szimbólumokban viszonylag könnyen értelmezhető lenyomata. Az előbbi pedig - a digitális jelrögzítés - úgy „működik”, mint egy fekete lyuk vagy egy matematikai képlet (mint tudjuk s említettük már, Ottlik matematikus volt, Fejér Lipót tanítványa154, sőt, számára a matematika, a bridzs és az irodalom mintha szinonimák lettek volna), ha tetszik: mint a Dzéta A Valencia-rejtélyben', mindaz, ami van is meg nincs is: a József Attilád „határolt végtelen”, részben az egész, semmiben a minden, mindenben a semmi - s ez már megint Kosztolányi... Az Iskola elbeszélője tehát - minden kétsége ellenére - még hisz abban, hogy a dolgok jól-rosszul elmondhatók, megragadhatók, elbeszélhetek, a Buda szerzőjének pozícióját és érzésvilágát pedig már elsősorban rendezetlenségélmény, alinearitás, töredékesség jellemzi: „Esik szét. Színes foszlányok, tarka caffangok. Megy szét, az egész szövedék. A műved? Az életed? Fejtsd meg, Bébé, mi ez?”155 154 „A matematikus, ha elkészített egy szerszámot, sohasem használja többé, eldobja: amit megtart, az a szerszám elkészítési módja, a módszer, amivel célt ért - az »algoritmus«. Sohasem számít ki eredményeket: a matematika épületén dolgozik. Fejér Lipót olyan nagy volt, hogy nemcsak szorozni-osztani, de differenciálni-integrálni sem tudott. (...) Ha a táblán egy ilyen sorhoz ért, kissé gyötrött hangon hátraszólt rendszerint: »Diktálják, kolléga urak!« (...) Kívülállónak nem lehet elmondani, hogy milyen volt Fejér Lipót. Óriás volt. Földöntúli vigasztalás volt a puszta lénye.” (O. G., Félbeszakadt beszélgetés Réz Pállal = Próza, 30.) 155 Buda, 263. - Lásd e részletet a 420-as jegyzetnél is! 95