Gabnai Katalin: Mintázd meg levegőből. Színházi írások (Budapest, 2006)

A harangok hősei

PETRÓLEUMRIVALDA ANGYALFÖLDÖN Szigligeti Ede: Liliomfi - József Attila Színház Léner Péter Székely László tizenkét karcsú petróleumlámpát állatott a Léner Péter által rendezett Liliomfi színpadára, díszíteni és őrzeni az előadást. S ahogy azt kell, három felvonáson át tisztelegnek a lámpák a nagyváradi születésű Szathmáry József előtt, aki épp százhúsz éve halt meg, Szigligeti Ede néven vonulva be a magyar színháztörténetbe. Sőt! Egy kissé a világszínház történetébe is, hisz a mi egy összemarokban őrizgethető színház­­történetünkben már az is adat, ha lopnak tőlünk. A Liliomfit maga Nestroy találta „hasz­­nálható”-nak. A tisztelgés gesztusa jogos, és minden erőltetettség nélkül, kellemesen érezhető is az előadásban. Minden alkotótárs úgy nyúl a feladathoz, hogy tudja, a Liliomfi bemutatásá­nak esetében egy kicsit mindig többről van szó. Nem tartozik ugyan a nagy nemzeti drá­mák emlegetésekor első lélegzetre felsorolni szokott művekhez, szövegeit sem nagyon idézgetik, de képei - a hallgatózás és leskelődés a szimultán színpadon, helyzetei - pl. a táskákkal-köpenyekkel fölszerelt, dalos elindulás-jelenet a dédelgetni való nemzeti kul­­túrkincshez tartoznak. A bevésődés hivatásosok és műkedvelők számára egyként erős. A műszakinak induló szerző harmincöt éves, és már sokat tud a színpadról meg az életről is, mikor ezt a darabját írja. Földbirtokos apja épp tizenöt éve tagadta ki őt színház­csináló akciói miatt. Szerződés vigasztalja, mely évi egy dráma írására, avagy két dráma fordítására kötelezi őt. Kilencedik éve a Nemzeti Színház, harmadik éve a Kisfaludy Tár­saság tagja, mikor saját életének meghatározó epizódját a meglehetősen nyomott korszak nézőinek vidítására és biztatására elmeséli. A mostani előadásban múltat idéző előfüggönyön jelennek meg a kor alakjai. Aztán előtűnik az egyszerre szemlélendő két szoba, a szokásos berendezéssel. Vágó Nelli jel­mezei közül a Mariskát játszó, virágszál-ffissességü Kecskés Karina apróvirágos ruhács­kája a legemlékezetesebb, s a talán túlságosan is slamposra és túldíszítettre sikeredett zöld-lila rokolya a Camillát játszó Schütz lián. Mészöly Dezső átdolgozását használja a színház, s Szokolai Brigitta a dramaturg. Tudható, hogy Szigligeti is cserbenhagyja Ca­millát, azaz egyszerűen kihagyja, elveszíti őt a cselekményből. A filmen tért csak vissza, mert Dayka Margittal nem lehetett ezt a gonoszságot megtenni. S bár a bemutatón mintha a fél csapat megfázással és hanghiánnyal küszködött volna, köztük Camilla is - van olyan jó Schütz Ila, hogy legalább még egyszer „beköszönhetne” valamely apró ürüggyel. így - hiányában - felemás és kissé bicegő lesz a játék. A fogadó udvarának látványa egészen plakátszerűre stilizálódott, s mintha a színészi játékstílus is ezt a módit követné. Az első rész egyhelyben üldögélő, információt infor­máció mellé rakosgató beszélgetései után az ágyból kihámozott Liliomfival ébred meg a játék. Megmozdulni mégis a második részben mozdul meg a darab. Háda János kedves, mértéktartó Szelleműje jó ritmusban követi a főhős minden megmozdulását, s szolgálat­­készen készíti elő a mások poénjait is. A megjelenő főhős, az elvárásoknak megfelelően szőke és elegáns. Az elvárásoktól eltérően azonban férfias érettséggel, s egyfajta semmi­vel be nem szennyezhető doktori tisztasággal rendelkezik, mert hogy Mácsai Pál játssza. S bár hiányzik belőle az a felelőtlen ifjúi szirompuhaság és levélrugalmasság, amit mond­11

Next