Gabnai Katalin: Mintázd meg levegőből. Színházi írások (Budapest, 2006)
Zenés vasárnap
DALSZÍNHÁZ ANGYALFÖLDÖN Csiky Gergely: Kaviár - József Attila Színház Iglódi István Iglódi István bemutatóórát tart zenés rendezésből. Kevesen tudják ezt a mesterséget úgy, ahogyan ő. Az 1882-ben megjelent bohózatot Pozsgai Zsolt alkalmazta mai színpadra Szokolai Brigitta dramaturgi közreműködésével. Fényes Szabolcs dallamai és Szenes Iván bravúros dalszövegei play backtől mentesen, élő formában hangzanak el (zenei vezető Gebora György, hangszerelte Fekete Mari). Csiky, a pankotai orvos fia, a kilenc nyelven beszélő katolikus pap, az egyháztudományt is oktató teológia tanár, s a tenorját zongorajátékával kísérő társasági ember akkor írta ezt a darabot, amikor már egy éve boldog házasságban élt. Élete utolsó tíz évét már nem papként, hanem családfőként, mi több, lutheránusként élte le. Már első öt hónapos kiszabadulása Párizs városába vezette annak idején, ahol helyben tanulmányozhatta az ifjabb Dumas elveinek megfelelő, s néki is tetsző „hasznos színházat”. A kis mérges öregúr, Gyulai Pál írta még 1878-ban: „Semmi sem mutatja inkább drámai költészetünk meddőségét, mint az, hogy Csiky színmüvei szokatlan figyelemben részesülnek. Az ifjú költő egymás után nyeri az Akadémia pályadíjait; a Nemzeti Színház bizonyos előzékenységgel adatja elő minden újabb művét; a hírlapoknak éppen kedvence, s úgy tekintik őt, mint a jövő drámaíróját. Mi elejétől fogva nem tartoztunk Csiky bámulói közé, de értjük e jelenséget...” Poroszkay Tivadar vidéki patikus (Koltai Róbert) valami kis extra jóra - „kaviárra” - vágyik, s otthon hagyván gondos feleségét (Vándor Éva), egy patikusgyűlés ürügyén beszökik a bűnös városba. Igen ám, de a feleség is romantikára vágyik, s maga mellé veszi szolgálóját (Márkó Eszter szeretetre méltó alakítása), s ugyanoda megy, bámészkodni. Persze, hogy összefutnak. A történet másik szála is időben bekanyarodik a játékba: Barlanghy Achilles (Mihályi Győző) hajóskapitány egy szemeteshajón, s pártfogoltja egy Gyurgyevóból menesztett cirkuszi műlovarnő (Ullmann Mónika), kinek szerelmét észre sem veszi. Három nagynénje (Esztergályos Cecília, Pogány Judit és a Galambos Erzsi balesete miatt beugró és jól működő Kocsis Judit) Mariska nevű gyámleányukat (Lévay Viktória) adnák hozzá a tengeri nagyhatalomnak hitt unokaöcshöz, hogy a vagyon egyben maradjon. A Mariskába szerelmes házitanító - Dányi Krisztián - szalmakalapban és sétapálcával asszisztál a történésekhez. Még néhány táncóra és meglesz a figura. Papírból van ez az egész, de szórakoztató. Szenes Iván poénjain - „az éjjel álmaimban megjelent egy szemfog, ami azt jelenti, ön aludni nem fog!” - percekig hullámokban nevet a közönség. (Már amikor a „puskaporos” műlovarnői lövöldözést követő köhögő roham ezt megengedi neki.) Horesnyi Balázs könnyed, szinte lapozható, október-sárga díszletét csak a második rész bumfordi kis hajója nehezíti el. Schaffer Judit kellemetes jelmezeiben nemcsak a három lilában tartott öreglányt játszó komika elegáns, de szinte mindenki. Elragadó a végre megint látható Esztergályos Cecília színpadi biztonsága, robbanékonysága és humora, s Pogány Judit fátyolos mindentudása. Koltai Róbert mint rosszalkodni kívánó patikusmester kisember-szerepeinek sorát gazdagítja egy újabb változattal. Amikor énekelni kezd, valami édes, fájdalmas nosztalgia hajol fölénk. Más nemigen tör-279