Gál Ágnes - Gál Julianna (szerk.): Cs. Szabó László és Gál István levelezése 1933-1982 (Budapest, 2012)
Levelek
meg Veled, mint ővele, de mennyivel jobb lenne, ha még most ünnepelnének. Az utolsó betűig igaz, amit a kinti és a hazai magyar irodalomról és irodalmi életről írsz. Úgy látszik, bármilyen magas az életszínvonal itthon, és bármennyi folyóirat és időszaki sajtótermék jelenik meg, kell egy magasabb kilátópont, ahonnan nagyobb távlatban lehet megítélni a dolgokat. Az, aki itthon egyáltalán képes tollat forgatni, valóban korlátlan lehetőséggel rendelkezik a publikálásra, és a maximális eredmény mégis mindössze egy Déry és egy Németh. Az elsőt a kutya sem olvassa, a másodikat pedig agyonunta a közönség. Nyilván nem stílusukért, hanem mondanivalójukért. Az egyetlen nagy ész Illyés Gyula, aki szerintem Ady óta a legmélyebbre hatol a magyar sorskérdések fölismerésében és megfogalmazásában. Olyan dolgokat mond ki, amiket mindenki érez, de magába fojt. Meglepve és meghatódva olvastam, hogy háromszor is említesz engem is könyvedben, éspedig nem is jelentéktelen összefüggésben. Megint csak azt tudom mondani, hogy a névsorodban szereplő hazai neveket bámulatos helyes érzékkel tudod elkülöníteni a mesteremberektől. Munkád részletes megbeszélésére még visszatérek bővebben, hiszen ma ugyan átfutottam az egész könyvön, de a következő hetekben még számtalanszor mérlegre teszem fontos megfigyeléseidet és súlyos megállapításaidat. Az általános világhelyzetbe állítva a magyarság és szomszédai viszonyát olyan körültekintően megindokolt helyzetjelentést adsz, amit itthon még Illyés sem tudna. Persze ez rendkívül sötét kép, de végül is talán még soha nem függött ennyire össze a magyarság sorsa Európáéval, sőt az emberiségével. Viszont rendkívül biztató a könyv végére tett mérleged hippokratészi esküdről. Különösen, amikor itthoni orvosok még erről is megfeledkeznek. Saját körzeti orvosom most, amikor egy hónapja megint kórházba mentem, Jehova tanúi módjára azzal vígasztalt, hogy egyáltalán nem szükséges örökké élni. Ezzel ellentétben Te egészen más föladatokat rósz magadra, és merem remélni, mindnyájunkra, akik az utolsó percig dolgozni akarunk, és természetesen ennek érdekében el is követjük az emberileg elérhetők Láthatod, hogy könyved éppen a legjobbkor érkezett. Sajnos, bármilyen érdeklődve vásárolom meg az új meg új heti- és havilapokat, szinte előre meg tudnám mondani a tartalomjegyzékből, hogy ki mit fog írni. Csak Illyés okoz meglepetést. Teljesen igazad van, valahogy más légkör uralkodott a - nevezzük egyéb híján - második Nyugat-nemzedék korában. Abban nem gondolom, igazad lenne, hogy a nagy Nyugat-nemzedéket már nem lehet bevinni a külföld köztudatába. A semmiféle protokoll-listán nem szereplő Babitsot az utóbbi években ukrán, lengyel, cseh, szlovák, szerb, szlovén és román fordításban adták ki, tőlünk függetlenül és nem zavartatva. Ady, József Attila és Radnóti hivatalos futtatása érthető, bár szerintem a két utóbbi magától is menne, József Attila mint a proletáriátus eddigi valóban világirodalmi költője, Radnóti pedig mint a legtökéletesebb kivégzett költő. Úgy látszik azonban, József Attila mindenkit le fog hagyni, Adyval már most vetekszik, a fiatalabbak pedig, sem Pilinszky, sem Weöres, mégsem érnek föl hozzá. Nemzedéketek elbeszélői közül szerintem Kodolányi maradandóbb hatást fog elérni, mint a máris halványuló Déry és Németh. Viszont a „Hétfőiek”, véve itt a legszélesebb értelemben, lassan, de biztosan át fognak törni, és csak Ti fogtok áttörni hosszú távra, éppen az esszé révén. Most éppen Babits nem magyar tárgyú esszéiből készítek egy válogatást, éspedig 151