Gelléri Andor Endre: Femicska csókjai. Kiadatlan elbeszélések, dokumentumok, visszaemlékezések (Budapest, 2015)

Dokumentumok, visszaemlékezések

Jókai Anna A lét elviselhetetlen szürkesége A száz éve született Gelléri Andor Endréről Századik születésnapját ünnepeljük a költő alkatú írónak, aki fizi­­kaiságában a negyven évet sem élte meg; aki örök készülődésben izzott, s alig jutott tudatára annak, hogy ez a készülődés és ennek írásbeli dokumentuma voltaképpen magát az életművet jelenti. Sze­mélyisége elválaszthatatlanul keveredett figurái sorsába, helyzetei önnön keserves tapasztalatain nyugodtak, - ha ez a szó, hogy „nyu­galom”, működésével kapcsolatban egyáltalán használható. Gelléri Andor Endre eszmélése percétől lázadó, vibráló ember­tünemény - de a lázadás szelídebb formáját választja: nem lesz agi­tátor, nem ragad kaszát-kapát, hogy a kiszolgáltatottak harcát meg­vívja. Álomba menekül - úgy, hogy ez az álomvilág a durva realitás anyagát is felhasználja, mintegy azt dolgozza át, s bár káprázatossá színezi a történések nyomorúságos dolgait, a megképzett álomkép sem pihentet, nem kecsegtet hepienddel; a tragikum, a sorsba-rög­­zítettség a tudat alatti (vagy inkább tudat feletti) képzeletszférába is behatol. Kundera „a lét elviselhetetlen könnyűségével” szembesít; a mi Gellérinket a lét elviselhetetlen szürkesége nyomasztja. Budapesten, a Garay utcában, sötét és dohos házban születni, szegényen, és nagy terveket dédelgetni - eleve a feldúsított fantázia birodalmába hajtja. A hasonló indíttatású József Attilát zsenialitása emeli ki a sivár kör­nyezetből, s persze zsenialitása is - meghasonlásba fordítva az elmét - pusztítja el. Gelléri nem zseni, de eredeti tehetség. Élete csendes fogyásban csordogál, korai halálába a gonoszság besegít: a munka­­szolgálat, a szörnyű Mauthausen, a betegség, a tífusz. Ami a világ­ból neki jutott, behatárolt volt. A vesztesek, a kétkeziek, a szenvedők és betegek világa. Nem tágult ez a határ, csak amit körülölelt, annak a méretei - mélységben és magasságban - bővültek. Szakadatlan éré­si folyamat volt ez, a kisemmizettek testvérisége lüktetett - egyre for­róbban - a szívében. Realizmusát „tündéri realizmusnak” is nevezik. A „tündérség” fogalma azonban mindenható, csodatévő képességet 177

Next