Gelléri Andor Endre: Femicska csókjai. Kiadatlan elbeszélések, dokumentumok, visszaemlékezések (Budapest, 2015)
Dokumentumok, visszaemlékezések
Jókai Anna A lét elviselhetetlen szürkesége A száz éve született Gelléri Andor Endréről Századik születésnapját ünnepeljük a költő alkatú írónak, aki fizikaiságában a negyven évet sem élte meg; aki örök készülődésben izzott, s alig jutott tudatára annak, hogy ez a készülődés és ennek írásbeli dokumentuma voltaképpen magát az életművet jelenti. Személyisége elválaszthatatlanul keveredett figurái sorsába, helyzetei önnön keserves tapasztalatain nyugodtak, - ha ez a szó, hogy „nyugalom”, működésével kapcsolatban egyáltalán használható. Gelléri Andor Endre eszmélése percétől lázadó, vibráló embertünemény - de a lázadás szelídebb formáját választja: nem lesz agitátor, nem ragad kaszát-kapát, hogy a kiszolgáltatottak harcát megvívja. Álomba menekül - úgy, hogy ez az álomvilág a durva realitás anyagát is felhasználja, mintegy azt dolgozza át, s bár káprázatossá színezi a történések nyomorúságos dolgait, a megképzett álomkép sem pihentet, nem kecsegtet hepienddel; a tragikum, a sorsba-rögzítettség a tudat alatti (vagy inkább tudat feletti) képzeletszférába is behatol. Kundera „a lét elviselhetetlen könnyűségével” szembesít; a mi Gellérinket a lét elviselhetetlen szürkesége nyomasztja. Budapesten, a Garay utcában, sötét és dohos házban születni, szegényen, és nagy terveket dédelgetni - eleve a feldúsított fantázia birodalmába hajtja. A hasonló indíttatású József Attilát zsenialitása emeli ki a sivár környezetből, s persze zsenialitása is - meghasonlásba fordítva az elmét - pusztítja el. Gelléri nem zseni, de eredeti tehetség. Élete csendes fogyásban csordogál, korai halálába a gonoszság besegít: a munkaszolgálat, a szörnyű Mauthausen, a betegség, a tífusz. Ami a világból neki jutott, behatárolt volt. A vesztesek, a kétkeziek, a szenvedők és betegek világa. Nem tágult ez a határ, csak amit körülölelt, annak a méretei - mélységben és magasságban - bővültek. Szakadatlan érési folyamat volt ez, a kisemmizettek testvérisége lüktetett - egyre forróbban - a szívében. Realizmusát „tündéri realizmusnak” is nevezik. A „tündérség” fogalma azonban mindenható, csodatévő képességet 177