Gelléri Andor Endre: Femicska csókjai. Kiadatlan elbeszélések, dokumentumok, visszaemlékezések (Budapest, 2015)
Jegyzetek
Nyakazás Első közlés: Magyarország, 1934. márc. 15. Mezőkövesdi út A szociográfiának szánt, addig kiadatlan írást, amely 1935 körül keletkezett, az író özvegye tette közzé. Első közlés: Népszabadság, 1978. nov. 6. Majompecsenye Első közlés: A Pesti Hírlap Vasárnapja, 1936. május 12. Kincs Első közlés: A Pesti Hirlap Vasárnapja, 1936. nov. 8. Erki Edit: Kincs Gelléri Andor Endre tragikusan kettétört életművét barátok figyelme és filoszok szorgalma gyarapította az elmúlt évtizedekben - kéziratokból, argentínai magyar újságokból, brassói lapokból, kérészéletű, elfelejtett hazai irodalmi folyóiratokból. Remekművek is akadtak köztük. Gellérit Mikes Lajos, „a rejtélyes doktor” fedezte fel és indította útjára az Est lapokban, rendszeresen publikált a Nyugatban, különösen Móricz szerkesztése idején, és több novellája jelent meg a Pesti Hírlap Vasárnapjában, mikor azt a jó barát, Szegi Pál szerkesztette. Gelléri elragadtatással ír róla az Egy önérzet történetében: „[...] csak egy ifjú a mezőn, ahol a csipkerózsabokor mögül eléje lép az első meztelen asszony, csak az tudott olyan áhítattal felnézni és izgulni az eléje táruló szépen, mint én bámultam a tündéri Szegi Pálra. Pusztán a két szemét, a csillogó vagy elboruló golyókat, tehetségesebbnek tartottam, mint tíz esztétát a régi Nyugat-gárdából. Ha rám nézett, már zúgni kezdett bennem az írni vágyás özönvize. S kértem is rá, hogy legyen mindig csak mellettem, hadd tartson ez a lírai özönvíz negyven, száz, ötszáz napokon át.” Nemcsak kitűnő kritikus és esszéista volt, hanem biztos kezű és céltudatos szerkesztő is, aki az úri középosztály eklektikus lapjába, a kommersz mellé becsempészte József Attilát és Déry Tibort, Nagy 185