Goda Gábor: Tűnődések (Budapest, 1997)

Közélet és politika

És azon az oldalon, amely nem volt ennek a társadalmi rend­szernek igazi híve, kitűnő dolgokat alkottak. Ez alatt az idő alatt írta meg Móricz a legjobb dolgait, s alkotott Szomory, Szép Ernő, Heltai, Herczeg Ferenc. Ebben a korban élt József Attila, aki nem a legjobb magyar költő, hanem az egyetlen ebben a korban, aki nem a múltat idézte, hanem a jövőre is meg tudta fogalmazni a maga ideáljait. Nem hátrafelé élte a maga művé­szi életét, hanem előre próbált menni, lépni, és ebben min­denki mást megelőzött. Az európai költészetet, irodalmat elég jól ismerem, de ennyire világosan, összetetten a kor lényegét, áram­latait ilyen összefogottan, pontosan, költői szépséggel senki nem tudta megírni, mint ő. S ezért minden párhuzamot, amit költők, írók, zenészek stb. között vonnak, én elutasítok. Ezt már megírtam, hogy ne párosítsuk össze művészeti életünkben az embereket. Ne mondjuk azt, hogy József Attila és Illyés Gyula, mert ebből egy szó nem igaz. Mind a kettő csinált valamit, de teljesen eltérőt. Ne mondjuk azt, hogy Bartók és Kodály. Óriá­si differenciák vannak köztük, még akkor is, ha mind a kettő azzal kezdte, hogy népdalt gyűjtött. De mit csinált a népdalok­ból Bartók? Óriási dolgokat. Kodály nem jutott tovább, mint a Psalmus Hungaricus és ez nem azonos szintű dolog a Concerto­­val. De mi folyton összehozunk egy-két ilyen nevet, és egymás mellé állítjuk. Ez nem így van a német irodalomban, mert Goethe és Schiller között más típusú összefüggés van, melynek van realitása. — Térjünk vissza az ötvenes évekre, amikor voltak nagy alkotások éppen az előző időszak tradicionális gravitációs ereje miatt. — Ez alapos analízist igényelne, hogy valóban hogy is tör­tént. A nagy műveket bizonyos kétkedéssel fogadom. Nem úgy voltak nagy művek, mint ahogyan az orosz realisták műveit kell számon tartani. Mivel nem Holt lelkek-tt, csehovi novellá-152

Next