Goda Gábor: Tűnődések (Budapest, 1997)
Beszélgetés a töprengésről
kával. Én általános emberi szabadságról beszéltem, ő pedig osztályszabadságot fogadott csak el. Egyre élesebb lett a vita, és meg kell őszintén mondanom, olyan kitűnően érvelt, hogy két hónappal később én magam mondtam József Attilának, hogy emlékszem a beszélgetésre, és sokat gondolkoztam rajta, úgy gondolom, magának volt igaza. — Mi az, ami átmenthető ebből a kávéházi beszélgetésből? — A legnagyobb sajátossága az volt ennek a kávéházi világnak, hogy emberek, akiknek nem volt ugyanaz a világnézetük, nem volt ugyanolyan véleményük egy íróról, eseményről, politikai kérdésről, ez sohasem jelentette a barátság szálainak elvékonyodását, sohasem jelentett agressziót a másik ellen; ez arra szolgált, hogy egymás segítségével fentük az agyunkat, s ezáltal rengeteget lehetett tanulni. Nem szabad elfelejteni, hogy rendkívül művelt társaság volt együtt. — Tehát a kávéházi beszélgetés alapvető műveltséget is feltételez? — Igen. Én nem tudtam az egyetemre beiratkozni a numerus clausus miatt, de a kávéházakban sokkal nagyobb tárgyi tudásra tettem szert, mint az egyetemet végzett, irodalmárkodó emberek. Például Nagy Lajos tájékozottságával nagyon nehéz volt versenyezni. Ezek valóságos akadémiák voltak, ahol nem lehetett fecsegni. Az ország legkitűnőbb írói, művészei ültek ott. Csupa színes ember. Karinthynak az irodalomról való fejtegetései, Nagy Lajosnak a formalizmus elleni kirohanásai, gúnyos megállapításai vagy tanulmányai, amelyek a Huszadik Század-ban jelentek meg, remek dolgok voltak. Ilyeneket Magyarországon az egyetemi professzorok nem írtak. Ezt azért mondom csak, mert sokáig úgy beszéltek a kávéházról, mint valami lebujról. Ehhez hozzájárult, hogy még a kommunista párt legműveltebb tagjai is támadni kezdték a kávéházakat, sőt meg is szüntették azokat. S nemcsak hogy megszüntették, de például a New York kávéházból 8