Gömöri György: Ez, és nem más. Válogatott és újabb versek (Budapest, 2007)

Üres ház, sok tulipánnal

JÓZSEF ATTILA SAKKOZIK A JAPÁNBAN Koestler és Attila sakkoznak. Koestler ma mindig nyer. Tud valamit, amit Attila még nem. Talán azt, hogy még ebben a játékban sem az ész a döntő. Most Attila játszik fehérrel, de K. tisztáldozattal csapdába ejti. Győz a fekete királynő. Sakk-matt, kész a parti. A vesztesnek ez kis gyász; és már nem vigyáz rájuk senki, de senki. VÍZKERESZT Vízkereszt. Teljes, tiszta délután. Tökéletes korong a hold az égen. A folyónál még karácsonyfa áll, s bárányfelhők fenn a kékességben. Ilyenkor érzem, él még a remény, hogy a természet nem vész el örökre, hogy lesz még szőlő (s talán) lágy kenyér, ha boldog béke virrad majd a földre. Akkor már persze én máshol leszek, más helyen és merőben más alakban: lélek és por. S ha lesz majd, s elvezet, egy más világra készít fel az angyal. Hogyha a század végén visszatérnék, meglehet, egész más nyelvet beszélve, felhőtlen legyen, sugaras a kék ég, s ugyanilyen hold keljen majd az égre. 159

Next