Gosztonyi János: Láttalak, elmeséllek. Arcképek és emlékezések (Budapest, 2005)

A világirodalom vámpírja

sokáig ki is voltál te, Gyurkovics Tibor. És ha egy könyvtáros­tól valami bogaras kutató mégis kérne tőled való írást, hosszan kell majd várakoznia, amíg a kötet a könyvtár egy távoli zugából előkerül. És nem helyezhetik olyan óvatosan e kíváncsi különc elébe a kötetet, hogy a belőle felszálló por erősen meg ne köhög­­tesse, így büntetvén őt különös hajlamáért. A VILÁGIRODALOM VÁMPÍRJA Megírta a Don Quijotét, a Bűn és bűnhődést, Kádár János be­szédeit (ha igaz), Lenin életét, no meg egy kis Thomas Mannt a tetejébe. Ha abba nem hagyja, bizonyára Dante, Kafka, Camus sem kerüli el a tollát. Egyszer azonban, állítólag, szeszes álmában, maga Gogol ripakodott rá magyarul: „Tágulj a munkáimtól, nyo­morult! Ha már mindenképpen muszáj magadból a tintát ereget­ned, szarjál saját nótát magadnak!” (Jelzem, érdekes, bár nin­csen benne semmi hi heteden, hogy a nagy Nyikolaj Keleti István egyik kedves anekdotájának csattanóját vetette be hősünk meg­félemlítésére.) GYURKÓ LÁSZLÓ ettől fogva maga ír, tulajdon kútfejéből, miként hazánk számos betűvetője. Sorsa jó szerencse és jeltelen kudarcok között kacskaringóz. A Gazda szíve csücskeként nem babaházat, Márkiint, nem is Legót kapott játszani, hanem színházat, és nem is csak egyet. A honi teátromtörténetben korszakot alkotott triumvirátusával. Jancsó, Hernádi és ő. Színházaikban a gyors és heves bukások váltogatták egymást sikeresnek minősíthető micsodákkal. Műfaji rögeszmék sorjáztak, egy nehezen működő műfaj erőltetése folyt. Legyen fiatalos, kócos, a hagyományoktól mindenáron eltérő - de minek, ha egyszer nem jobb a hagyományosnál? Mindegy. A társulat egy részét sikerült fanatizálniuk. Ők ma is zavarba ej­tően szép emlékek sorát őrzik a Huszonötödik Színház műkö­déséről. A társulat kisebbik hányadát az úgynevezett „nyilvános megtekintések” alkalmával (jó ötvenes hagyomány szerint) misz­­likbe törték, polgári elemnek minősítették és elhajtották. Akadt azért olyan is, aki ebbe a játszadozásba belehalt. Mert hogyha semmi egyéb, de magasfeszültség az van az efféle társulásokban. Nem feltédenül a színpadon, inkább az ájerben. Még a madarak 100

Next