Gosztonyi János: Láttalak, elmeséllek. Arcképek és emlékezések (Budapest, 2005)
A világirodalom vámpírja
sokáig ki is voltál te, Gyurkovics Tibor. És ha egy könyvtárostól valami bogaras kutató mégis kérne tőled való írást, hosszan kell majd várakoznia, amíg a kötet a könyvtár egy távoli zugából előkerül. És nem helyezhetik olyan óvatosan e kíváncsi különc elébe a kötetet, hogy a belőle felszálló por erősen meg ne köhögtesse, így büntetvén őt különös hajlamáért. A VILÁGIRODALOM VÁMPÍRJA Megírta a Don Quijotét, a Bűn és bűnhődést, Kádár János beszédeit (ha igaz), Lenin életét, no meg egy kis Thomas Mannt a tetejébe. Ha abba nem hagyja, bizonyára Dante, Kafka, Camus sem kerüli el a tollát. Egyszer azonban, állítólag, szeszes álmában, maga Gogol ripakodott rá magyarul: „Tágulj a munkáimtól, nyomorult! Ha már mindenképpen muszáj magadból a tintát eregetned, szarjál saját nótát magadnak!” (Jelzem, érdekes, bár nincsen benne semmi hi heteden, hogy a nagy Nyikolaj Keleti István egyik kedves anekdotájának csattanóját vetette be hősünk megfélemlítésére.) GYURKÓ LÁSZLÓ ettől fogva maga ír, tulajdon kútfejéből, miként hazánk számos betűvetője. Sorsa jó szerencse és jeltelen kudarcok között kacskaringóz. A Gazda szíve csücskeként nem babaházat, Márkiint, nem is Legót kapott játszani, hanem színházat, és nem is csak egyet. A honi teátromtörténetben korszakot alkotott triumvirátusával. Jancsó, Hernádi és ő. Színházaikban a gyors és heves bukások váltogatták egymást sikeresnek minősíthető micsodákkal. Műfaji rögeszmék sorjáztak, egy nehezen működő műfaj erőltetése folyt. Legyen fiatalos, kócos, a hagyományoktól mindenáron eltérő - de minek, ha egyszer nem jobb a hagyományosnál? Mindegy. A társulat egy részét sikerült fanatizálniuk. Ők ma is zavarba ejtően szép emlékek sorát őrzik a Huszonötödik Színház működéséről. A társulat kisebbik hányadát az úgynevezett „nyilvános megtekintések” alkalmával (jó ötvenes hagyomány szerint) miszlikbe törték, polgári elemnek minősítették és elhajtották. Akadt azért olyan is, aki ebbe a játszadozásba belehalt. Mert hogyha semmi egyéb, de magasfeszültség az van az efféle társulásokban. Nem feltédenül a színpadon, inkább az ájerben. Még a madarak 100