Gosztonyi János: Láttalak, elmeséllek. Arcképek és emlékezések (Budapest, 2005)
Összevont tanúvallomás
dramaturg minden mesterkedése ellenére - vagy tán éppen azért - gyengék. Ha a nyelvi leleményt, gazdagságot nem tekintem párbeszédeiben (és azok sem drámai értékűek), a szereplők jellemrajza sematikus, összeütközéseik heve a didaktikától langyos. A jelenetezés, a mese fordulatai, egész dramaturgiája mosolyogtatóan középiskolás. Már a maga korában is az volt, mert Illyés minden szándéka, képessége ellenére az ötvenes évek (azóta többszörösen meghaladott) drámai gondolkodásánál ragadt le. Hogy egy időben orrba-szájba játszották? Hát persze. Az átkosban is léteztek, sőt, csak ott léteztek igazán efféle kötelmek. Tiszteletkört az ősz mesternek! Mint elszánt és közismert ellenzékit őt is hol békíteni, hol ököl rázva fenyegetni kellett. Elege lehetett belőle. De nem utálhatta nálam jobban azokat, akik így szórakoztak vele. Csak más-más szögből utáltuk őket. És hát, tisztesség ne essék szólván, ő azért szépen kapott és fogadott el tőlük ezt-azt Hanem az Egy mondat a zsarnokságról akkor is megrázóan csodálatos költői csúcspont. Verbális hevülete, amely Illyés nagy verseiben szépen, de mindig kicsit hosszasan és patetikusan cseng, ebben a műben Petőfi egyszerűségével és forróságával szól. ÖSSZEVONT TANÚVALLOMÁS Ahogyan ma - 2004 kora őszén - körültekintek, jóformán magam maradtam, aki színházi életünk halottairól, régebbiekről tanúskodhatok. A tegnap és tegnapelőtt színházáról, amelyben éltem. Színháztörténelmet írjanak mások. De „odakintről” látni, kövemi életünk sorát mindig más - még azt sem mondom, hogy kevesebb, csak azt, hogy más mint az „odabent” eltöltött időkről, ez idők embereiről tanúskodni. A színművészetbe nem lehet, nem is érdemes nagyravágyás, nagy álmok, tervek nélkül belevágni. Mindenki elmondja: „Ha nem viszem sokra, ha nem jutok a csúcsra, akkor kilépek az egészből, fenébe hagyom!” Ámde senki sem hagyja abba. Igazából senki. Miféle műszer jelezhetné, hogy már a célnál jár? Hogy az már a vágyva vágyott csúcs vagy csak hitvány, nem is akarom megmondani, milyen dombocska? Némelyek - a földközelben - próbálják elhitemi magukkal, hogy igen, már az álomi magas-111