Hajdu Péter: Claudius Claudianus eposzai - Apollo könyvtár 23. (Budapest, 2002)

Apollo Könyvtár 23 Hajdú Péter CLAUDIUS CLAUDIANUS EPOSZAI Claudius Claudianus hányatott korának, a késő ókornak elis­merten legnagyobb költője volt, akinek teljesítményét egészen a 19. századig az utókor is sokra tartotta. 395-ben tűnt fel Rómá­ban, abban az évben, amikor a Római Birodalom végérvénye­sen két részre szakadt - csak akkor ezt még senki sem tudhatta. Ő a Nyugatrómai Birodalom udvari költője lett, és ezért költői univerzumában a birodalomrész politikai kérdései központi sze­repet kaptak, ami fontos történelmi forrássá, egyszersmind izgal­mas olvasmánnyá teszi szövegeit. A politikai szférára még az irodalmi szempontokra összpontosító tárgyalásmódnak is tekin­tettel kell lennie. Gazdag életművéből a jelen monográfia az eposzokkal, a leg­tekintélyesebb antik műfajhoz tartozó költeményekkel foglal­kozik. Claudianus 398-ban eposzt írt Africa provincia lázadó helytartója, Gildo leveréséről. A gót háborúról írt költeménye Alaric első, 401-es itáliai inváziójáról szól, amelyet akkor még sikerült visszaverni. A Proserpina elrablása című, befejezetlen költeménye pedig, amelyet főművének lehet tekinteni, mitoló­giai eposz, amely a lét általános összefüggéseit firtatja. Az elem­zések Claudianus epikus technikájával, klasszikus elődeihez és kortársaihoz fűződő viszonyával foglalkoznak. BUDAPEST

Next