Határ Győző: Drámák (Budapest, 2002)

„A látszat: Határ Győző bűvész, aki mindent meg tud csinálni. Vir­tuóz, akinek a mesterség minden trükkje a kisujjában van. És él is vele: eleme a játék, a latin derű. A valóság: Határ Győző mora­lista művész, aki visszafordítha­tatlanul arra irányítja pályáját, amerre a belső kényszer hajtja. Ellenzője minden megszállott el­fogultságnak. Szabad szellem, akit épp a szabadság eszményé­nek nevében - a legkegyetlenebb rabtartó kényszeríti pályára: ön­maga. A látszat és a valóság meg­szenvedett párharca: műveinek ironikus feszültsége. A játszó ember és a vizsgálódó szellem egyeztetése. Latin szellem, de már a kései császárkor idejéből. Hívő, aki a hit ellentmondásosságán akadt fenn. Individualista, aki tudja, hogy csak a közösség egészével együtt lehet megmenteni a sze­mélyes létezési formát. Ironikus a kétségbeesésig, hős a szerep kétségbevonhatóságáig. Magá­nyos, aki hatni akar; politikus, aki céltalannak lát minden tényke­dést. Provokáló az összeférhetet­lenségig, klasszikus a sokféle kötődésben. Befogadó a szétrob­banásig, egyöntetű az állandó is­métlődésig.

Next