Horányi Károly: Ne panaszold a magányodat! Kodolányi János levelezése Szabó Lőrinccel és Szabó Lőrincné Mikes Klárával 1948–1957 (Budapest, 2002)
Jegyzetek
Marához - Thury Leventénéhez. Ld. KJ 1953. márc. 23-i levelének jegyzetét. 149. Szabó Lőrincné Kodolányi Jánosnak (Bp., 1955. jan. 15.) OSZK Kézirattár, Fond 201/512: 27. ISO. Kodolányi János Szabó Lőrincnek (Balatonakarattya, 1955. jan. 20.) MTAK Kézirattár, Ms 4683/55. Gáspár Endre - Ld. SzL 1949. jún. 2-i levelének jegyzetét. Tóni pap - Dóczi Antal, református lelkipásztor Ózdon. novelláskönyvem - Éltek, ahogy tudtak. Válogatott elbeszélések. Bp., Szépirodalmi, 1955. Ld. KJ 1954. jún. 15-i, és később 1955. febr. 16-i levelének jegyzetét. pécsi Dunántúl közli folytatásokban - Utóhang. Emlékeim Móricz Zsigmondról. Dunántúl 1955. 10-14. sz., 1956. 15-20. sz. Később közölte Egy marok fold címmel a visszaemlékezéseit tartalmazó Visszapillantó tükör c. kötetében. (Magvető, 1968. 7-189.) 151. Kodolányi János Szabó Lőrincnének (1955. jan. 20.) MTAK Kézirattár, Ms 4703/203. 152. Szabó Lőrincné Kodolányi Jánosnak (Bp., 1955. jan. [26.]) Datálás a postabélyegző alapján. Gépirat levelezőlapon. OSZK Kézirattár, Fond 201/512: 26. 153. Kodolányi János Szabó Lőrincnek (Balatonakarattya, 1955. febr. 5.) Fénymásolatról leírva. MTAK Kézirattár, Ms 6282/9. A levél eredeti példánya lappang. egy fiatal barátommal, aki a Dunántúlt szerkeszti - Szántó Tibor (1928-1970). író, újságíró. 1952-ben indította el a Dunántúlt, melynek szerkesztője volt megszűnéséig, 1957 tavaszáig. Egyik szervezője volt a Magyar írók Szövetsége dunántúli csoportjának - ennek lapja volt a Dunántúl is -, és részt vett a Dunántúli Magvető alapításában is. Ez a kiadó jelentette meg KJ Boldog békeidők c. regényét 1956-ban. Horváth Boldizsár (1897-1970): ortopéd sebész, az orvostudományok kandidátusa. 1932 és 1963 között a János Kórházban az ortopéd sebészeti osztály főorvosa volt. KJ vele való kapcsolatáról beszélt a Visszapillantó tükörben. könyvem - Elbeszéléskötete: Éltek, ahogy tudtak. Szépirodalmi, 1955. valamikor játszottunk ezzel a madárkával - SzL verse: Nyitnikék (Különbéke, 1936.); Erdélyi József verse feltehetően, Kismadár, (Napkelet 1932. 862.; köteteibe nem vette fel). KJ írása a Magyarország 1932. ápr. 10-i számában jelent meg. Mivel köteteiben nem lelhető, ezért az alábbiakban közlöm szövegét. Üzen a madár Már szól a nyitnikék madár. Mi itt bent Pesten, bizony nem halljuk. Kint az erősillatú mezőkön, a szőlőhegyekben, a kertek alatt, ahol már csörgedeznek a folyókák eltűntek a hófoltok, összezsugorodtak a jégtömbök, csilingelve hullanak a jégcsapok, ahol vastag fekete földbe süpped a földműves csizmája, mikor kimegy megnézni, jól telelt-e át a vetés. Ahol vágyakozva bőg a jószág a friss fű után, meleg napfény után, mint valami pogány napimádó embercsapat. Ott megszólalt: már ez a kicsiny, igénytelen, eziistszavú madárka és vidoran táncolva gallyról-gallyra, messzehangzóan hirdeti, hogy: nyitni kék! Nyitni kék, bizony aj tót-ablakot, mert a hosszú és kegyetlen tél halálsápadttá tette az arcokat, renyhévé az izmokat, görbedtté a hátakat s alázatossá, türelmessé a szemek pillantását, rabszolgává a lelket. Kiirtotta az életkedvet és az örömet, reszketővé a kezeket. Ki kék itt nyitni mindent, hogy az egyre késő meleg tavaszi nap beömölhessen a szívekbe, a jó erős földszag beáradhasson a városok minden zugába. Ki kék nyitni, bizony minden kinyithatót! 382