Horányi Károly: Ne panaszold a magányodat! Kodolányi János levelezése Szabó Lőrinccel és Szabó Lőrincné Mikes Klárával 1948–1957 (Budapest, 2002)
Levelek
tott előadását a népi írókról. A pécsi Dunántúl-ban folynak Móricz-emlékezéseim, mégpedig szép sikerrel. A lap 3,300 példányban jelenik meg, s egy hét múltán már elfogy. Veres Péter is, Illés Endre is erősen unszol, írjam meg emlékeimet József Attiláról. Ezt a kettőt együtt szeretné kiadni a Magvető. Attilától azonban fázom. Sok kellemetlen s pikáns megímivaló volna az ő s a Párt viszonyáról. Úgy érzem, ezzel még várni kell némi ideig. Majd ha a Bika, a Mózes, a Judás megjelenhetik. Dolgozni meg egyáltalán nincs kedvem. Követem tanácsodat: vigyázok magamra. Este tízkor fekszem, békén ülök az ülepemen, csendben élek. Kávét alig iszom, bort azonban egy-egy pohárral szívesen, evés után. Vérnyomásom normális, ínysorvadásom néha látható (nagy és fájdalmas daganatok formájában), s ilyenkor billegnek a fogaim, de kamillával öblögetem, s megint elmúlik. Itt-ott némi reuma settenkedik bennem. Hévízre akartunk menni Tildivel, (neki aztán van reumája!), de elhalasztjuk őszre. Ki vágyik ilyenkor Hévízre, mikor a fák már gyümölccsel kecsegtetnek? Az azonban lehetséges, hogy Húsvét után fölmegyek néhány napra Pestre. Akkor meglátogatlak. Most pedig szeretettel ölellek, s türelmet, türelmet kívánok és bizakodást. Ha pedig hazakerülsz, le se menj a lakásból, tekintsd országodnak, mint én Akarattyát. Hiszen a terasz valóságos sétahely és nyaraló. Emberek közé ne kívánkozz, aki szeret, meglátogat. Ne futkoss sehová. Kláráknak csókolom a kezét, az egész Családot ölelem. János 166. Kedves János! Abból, hogy válaszom késett kitalálhatja, hogy már hivatalba járok. Ötig itt dolgozom, azután szaladok Lőrinchez, onnan többnyire, nem mindennap, Szabó Kálmánhoz. így telnek napjaim. Haza rendesen fél tíz körül érek, s mint egy hulla, rogyok az ágyba. A lábam változatlanul fáj, dagad, de természetesen azért javul. Egy lábtörés hosszú szenvedéssel jár, ebben már van tapasztalatom, sajnos. Lőrinc üzeni, hogy a maga parancsának engedelmeskedik, s most engem bíz meg a válaszadással. Később majd újra ír, s egyről-másról majd csak akkor beszél. Csorba Tiborról azt mondjam: hogy rendes, régi, megbízható barát; talán kissé naivan lelkendező és naiv öndicsérő. Én nem emlékszem rá, tehát nekem külön véleményem nincsen. Nagyon érdekes számomra, hogy maga milyen élénken tud figyelni mindenre. Biztosan sokkal kevésbé érzi a fáradtságot, öregséget is mondhatok helyette, mint én vagy Lőrinc. Mi már nagyon sok mindent nem is akarunk tudomásul venni, vagyis nem mindenre kívánunk figyelni. Lőrincnek mániái vannak, ez alatt azt értem, hogyha valamivel, pld. valami olvasmánnyal foglalkozik, akkor azt az élményét át akarja adni annak, aki éppen a közelében van. Szeret tanítani, magyarázni, saját véleményének mindenkit meg akar nyerni. Lőrinccel együtt nagyon örülünk annak, hogy sikerült korszerűsíteni, még pedig úgy látom elég alaposan az akarattyai villát. Ebben a legfontosabb eredmény az, hogy Tildit 271