Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Csaplár Ferenc: Kassák Lajos és Kosztolányi Dezső
farkascsordaként”, a homo moralis, a személyes szabadság elpusztítójaként, a bármely érdekkel való azonosulás „szolgává aljasulásként” szerepelt, az elefántcsonttorony egyetlen lehetséges alternatívája a „pártiroda” volt, s a hivatásához ragaszkodó költő csak „az önmagáért való tiszta szemlélődés embere” lehetett.43 A véletlen folytán Kosztolányinak a fenti ars poeticát kinyilatkoztató önvallomása épp akkor jelent meg a Nyugatban, amikor a munkanélküliekről regényt író Kassák az író társadalmi felelősségét hangoztatva a folyóirat olvasótábora elé lépett. A Nyugat 1932. december 20-án megrendezett Kassák estjén már a bevezetőt mondó Németh Andor fontosnak tartotta, hogy szembeforduljon - mint megfogalmazta - „a magát autonómnak álmodó l’art pour Tart művészet” elvével, s az Egy ember életéről szólva „ne a mű formai szépségeit” méltassa, hanem „a tartalmat”, „az események exotikumát”, „a szókimondást”, „az emberértékelés nyerseségét”, „az önéletíró fejlődését és kiállását”, s kijelentse: „Kassák, a jellem és nem Kassák, az esztéta” fontos.44 Kassák tovább ment. A szerzői esten mondott beszédében „a munkásokhoz tartozónak” vallotta magát, s a szocializmus hívének, aki „állig felfegyverzett katonához” hasonlóan „harcban áll a burzsoáziával”. íróként hangsúlyozta ugyan az egyéniség fontosságát, ám elutasította azt az individualizmust, „mely a közösség ellen lép fel”. Az irodalom hivatásának „az ember felszabadításáért, a tények leleplezéséért és a szellemi élet fejlesztéséért” folytatott küzdelmet tartotta. Munkanélküliek című regényének társadalmi problematikájával kapcsolatban ironikusan „az esztéta lélek följajdulását” vélte hallani. Ezt követően a munkanélküliség egyéni és társadalmi következményeiről beszélt, s a változtatás szükségességéről. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy „az igazi író ebben a munkában érzéssel, gondolattal és cselekedettel részt ne vegyen.”45 A Nyugat Mit tegyen az író a háborúval szemben? címmel 1934 végén, 1935 elején rendezett ankétja során nézeteik ismét konfrontálódtak:46 a teoretikus Kosztolányi relativizmusa és nihilizmusa s az irodalom kérdéseiről nyilatkozó Kassák morális biztonsága és a művészet emberformáló képességébe vetett hite nézett szembe egymással. Kassák az előtte szóló Kosztolányival vitatkozott, amikor a háború végzetszerűségének elvével szembefordulva kijelentette, „nem igaz, hogy a háború öröktől fogva és örökké való”. A Kosztolányi által emlegetett „ocsmány és kegyetlen életharc” helyett, mely a nemzetek között folyik, s melytől egyébként Kosztolányi, ha már úgyis bekövetkezik, a magyarság „erősebbé, hatalmasabbá és diadalmasabbá” válását óhajtotta, „társadalmi 43 Kosztolányi Dezső: Önmagámról. Nyugat 1933.1. köt. 587-589. 44 Németh Andor: A Nyugat Kassák-estjén. Nyugat 1933.1. köt. 102. 45 Kassák Lajos: Vallomás. Nyugat 1933.1. köt. 103-106. 46 Kosztolányi Dezső: Mit tegyen az író a háborúval szemben? Nyugat 1934. II. köt. 554-558.; Kassák Lajos: Mit tegyen az író a háborúval szentben? Nyugat 1935.1. köt. 49-50. 126