Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Tverdota György: József Attila szocializmusképe
A szocialista jövőről alkotott kép ebben a leírásban még nem ölt konkrét alakot: „A bolsevizmus... egyészen másfajta szabadságot ígér, mint amit eddig ösmertünk.” Hogy mifajtát, azt a levélrészletből nem tudjuk meg. E vérszegény maximalista program helyett ad viszont mosolytkeltően érdekes minimalista tervezetet: „De különben is oly beteg az egész emberiség, hogy ha ez mást nem is hozna, mint hogy tervszerű termeléssel és munkabeosztással fizikailag, tehát testileg feljavítja néhány generáción át az emberiséget, akkor is megéri, hogy... részt vegyünk... a küzdelemben.”9 A levélrészlet ismeretében hitelt adhatunk az emlékezéseknek, amelyek szerint a költő 1927 tavaszán Párizsban komolyan fontolóra vette belépését a kommunista pártba. Az ideális anarchizmusból éppen kilábaló és a kommunista párt felé tájékozódó fiatalember felfogása olyan költemények születésének adott alapot, mint amilyen a Szabados dal, amely a Párisi Munkás szerkesztői szerint is túlzottan véresre sikerült: Ahol nincsen villanylámpa, Gyújtsd a burzsujt gyertyalángra, Ahol nincsen hús a babban Füstölt burzsuj főjjön abban, -Hol titkolni kell a harcot, Burzsuj bőrbe kösd be Marxot, S ahol szabad szép szót szólni Ütni kell ott, nem okolni. -Bármennyire nyers volt, és szertelen a költő levélben kifejtett álláspontja, bármennyire „sok vérrel kenegette”10 versét, érdemes volt közelebbről megismerkednünk mindkettővel. Egyrészt azért, mert - mint látni fogjuk - 1930 őszén újra ezzel rokon felfogást vallott a kapitalizmus jelenéről, az ellene folytatandó harcról és a szocialista jövőről. Másrészt azért, mert világnézeti fejlődését a későbbiekben épp azon lehet leginkább lemérni, milyen mértékben és milyen irányban rugaszkodott el 1927 tavaszán kialakított merev, képletszerű, leegyszerűsítő szocializmusfelfogásától. A levélrészlet és a vers ismeretében azt várnánk a költőtől, hogy Párizsból hazatérve beleveti magát a forradalmi munkásmozgalomba. De nem ez történt. A teleologikus szellemű fejlődésrajzok utóbb igyekeztek is magyarázkodással, elhallgatással vagy kirívó esetekben ferdítésekkel korrigálni a 22-23 esztendős fiatalember ama megmagyarázhatatlan következetlenségét, hogy az egyszer már 9 JAVL 154-155. (Levél Párizsból József Jolánnak, 1927. április 25-én.) 10 Kortársak 1.105. 188