Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Tverdota György: József Attila szocializmusképe
hónapjai a szocialista világfelfogás és a tiszta költészet elve ütköztetésének, egyeztetési kísérletének időszaka lehetett, s ebből a szembesítésből 1929 elejére pozitív eredmény, egyfajta szintetikus megoldás született: a szocialista tiszta költészet ideálja, a Nincsen apám, se anyám kötetben célba vett líraeszmény, amelyet a verseskönyv legérzékenyebb kritikusa, Németh Andor így fordított le fogalmi nyelvre: „Két lehetőség közül - a Népszavának írni vagy mindenüvé - ez a költő a harmadik lehetőséget választotta: szeretetre méltónak találni a nyomort mint az élet dekoratív pikkelyét, fölényes gúnyt űzni belőle, hol közelebbről nézni, hol csodálatosan messziről, szeméremből el nem hallgatni, hatásvadászatból nem kérkedni vele, frázisba nem dagasztani, közös sorssá el nem keverni. Hazafi Veray János élményeiből Góngora márványvirágait kovácsolni ki.”14 Ez a „harmadik lehetőség” a tiszta költészet elvének egyik lehetséges változata volt. Az, amely Baudelaire híres, Párizsra vonatkozó mondatára hivatkozott: „Te saradat adtad nekem, és én aranyat csináltam belőle”, azaz amely nem a tisztátalantól való elfordulást, hanem annak költészetté átlényegítését tartotta feladatának. Olyan ambíció ez, amelyről a költő soha többé nem mondott le, csak a valóra váltását jelentő konkrét feladatokat módosította időről időre, csupán a korlátokat tágította vagy szűkítette, amelyek közé önként szorította magát a legmagasabb művészi színvonal megőrzése érdekében. E költeményeszmény kimunkálása nélkül aligha lett volna képes később esztétikailag érvényesen és maradandóan szólni a szocializmus ügyéről. A szocialista tiszta költészetnek a Nincsen apám, se anyám kötetben megvalósuló modelljét már fél évvel később, Ady-vízió című tanulmányának megírása idején szűknek érezte, s tágítani igyekezett a maga szabta kereteket: „Ami pedig a politikai költészetet illeti... Petőfi igen jó költeményekben és tiszta művészettel verselt meg reális programpontokat. Hogy Ady sokszor művészietlen (tehetetlen) sort kavart politikai verseibe,... az a korunkbeli politikai költészet létjogosultságát a legkevésbé sem csökkenti.”15 Az idézett sorok egyértelműen tanúsítják, hogy a költő érdeklődése 1929 derekán újra a politikai költészet felé fordult, s olyan művek alkotására vállalkozott, amelyek hiánytalanul össze tudják egyeztetni a tiszta művészetet reális programpontok megverselésével. Ezek a programpontok azonban még mindig nem a forradalmi munkásmozgalom helyzetelemzései és jövőre vonatkozó útmutatásai voltak, hanem az ún. „parasztorientáció” elgondolásait körvonalazták. Szocialista jellegű világfelfogás volt ez, de Ignotus Pál gunyoros szavával: „gatyásított szocializmus”,16 nem nemzetközi, hanem sajátosan magyar, s nem a városi proletariátus, hanem a falusi szegénység jelene és jövője állt figyelmének előterében. 14 Kortársak 1.134. 15 JAÖMIII. 16. 16 Ignotus Pál: Csipkerózsa. Bp. 1989.146. 190