Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)

Tverdota György: József Attila szocializmusképe

hónapjai a szocialista világfelfogás és a tiszta költészet elve ütköztetésének, egyeztetési kísérletének időszaka lehetett, s ebből a szembesítésből 1929 elejére pozitív eredmény, egyfajta szintetikus megoldás született: a szocialista tiszta költészet ideálja, a Nincsen apám, se anyám kötetben célba vett líraeszmény, amelyet a verseskönyv legérzékenyebb kritikusa, Németh Andor így fordított le fogalmi nyelvre: „Két lehetőség közül - a Népszavának írni vagy mindenüvé - ez a költő a harmadik lehetőséget választotta: szeretetre méltónak találni a nyomort mint az élet dekoratív pikkelyét, fölényes gúnyt űzni belőle, hol közelebbről néz­ni, hol csodálatosan messziről, szeméremből el nem hallgatni, hatásvadászatból nem kérkedni vele, frázisba nem dagasztani, közös sorssá el nem keverni. Hazafi Veray János élményeiből Góngora márványvirágait kovácsolni ki.”14 Ez a „harmadik lehetőség” a tiszta költészet elvének egyik lehetséges változata volt. Az, amely Baudelaire híres, Párizsra vonatkozó mondatára hivatkozott: „Te saradat adtad nekem, és én aranyat csináltam belőle”, azaz amely nem a tisztátalantól való elfordulást, hanem annak költészetté átlényegítését tartotta feladatának. Olyan ambíció ez, amelyről a költő soha többé nem mondott le, csak a valóra váltását jelentő konkrét feladatokat módosította időről időre, csupán a korlátokat tágította vagy szűkítette, amelyek közé önként szorította magát a legmagasabb művészi színvonal megőrzése érdekében. E költeményeszmény kimunkálása nélkül aligha lett volna képes később esztétikailag érvényesen és maradandóan szólni a szocializmus ügyéről. A szocialista tiszta költészetnek a Nincsen apám, se anyám kötetben megva­lósuló modelljét már fél évvel később, Ady-vízió című tanulmányának megírása idején szűknek érezte, s tágítani igyekezett a maga szabta kereteket: „Ami pedig a politikai költészetet illeti... Petőfi igen jó költeményekben és tiszta művészettel verselt meg reális programpontokat. Hogy Ady sokszor művészietlen (tehetetlen) sort kavart politikai verseibe,... az a korunkbeli politikai költészet létjogosultságát a legkevésbé sem csökkenti.”15 Az idézett sorok egyértelműen tanúsítják, hogy a költő érdeklődése 1929 derekán újra a politikai költészet felé fordult, s olyan művek alkotására vállalkozott, amelyek hiánytalanul össze tudják egyeztetni a tiszta művészetet reális programpontok megverselésével. Ezek a programpontok azonban még mindig nem a forradalmi munkásmoz­galom helyzetelemzései és jövőre vonatkozó útmutatásai voltak, hanem az ún. „parasztorientáció” elgondolásait körvonalazták. Szocialista jellegű világfelfogás volt ez, de Ignotus Pál gunyoros szavával: „gatyásított szocializmus”,16 nem nem­zetközi, hanem sajátosan magyar, s nem a városi proletariátus, hanem a falusi szegénység jelene és jövője állt figyelmének előterében. 14 Kortársak 1.134. 15 JAÖMIII. 16. 16 Ignotus Pál: Csipkerózsa. Bp. 1989.146. 190

Next