Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Tverdota György: József Attila szocializmusképe
Az a vers, amelyen a szemléleti fejlődést a Szabados dalhoz, illetve a Munkásokhoz képest a legjobban le lehet mérni, a Levegőt!, amely eredetileg a beszédes Rend és szabadság címet viselte. Csak két olyan részletére mutatunk rá végezetül, amelyek sem 1927-ben, sem 1931-ben nem íródhattak volna még le. Az egyik: a jelen demokratikus szellemű, diktatúraellenes élű bírálata: Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktába írják, miről álmodoztam, s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok, előkotomi azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. A másik: a szocialista jövő mint a „modern, magamagát fegyelmező, rendbefoglaló szabadság” világának látomása: Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak -elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! Kételkedem benne, hogy ebben a korban akár a jobb-, akár a baloldalon, akár a mérsékelt, akár a radikális gondolkodású szellemek között találnánk olyat, aki az idézett soroknál nemesebb formában és érvényesebb tartalommal fogalmazta volna meg a korszak emberének igényeit. Azt az eszmerendszert tehát, amely e művészi-gondolati teljesítmény mögött áll, nem az útból kell eltakarítanunk, hanem tüzetes, értékelő elemzésnek kell alávetnünk. Igazi tanulságai csak így tárulhatnak föl mindannyiunk hasznára és okulására. 195