Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Szántó Gábor András: A költő halála, avagy Majakovszkij, Gorkij és a többiek
valamennyien életveszélyes tűzvészt lobbanthatnak az ember szívében vagy az ember környezetében, egészen a szovjetköztársaságig bezárólag: Elvtársak, polgártársak! A köztársaságra A primuszlánggal, A vodka méreg! csóvát dob a részeg! a rossz kéménnyel az ember ég el, a háza ég el! Sok tűzesetnél túl gyors elalvás, gondatlanság az ok! Hát este, ágyban ne olvassatok Nadszont, Zsárovot!76 Sosztakovics fölöttébb meghökkent, mikor Majakovszkij olyan zenét kért tőle a Poloska első részéhez, „amilyet a tűzoltózenekar szokott játszani”, és azt is furcsállotta, hogy a megvalósult kommunizmus világát bemutató második rész zenéjében „ne legyen semmiféle különösebb emóció”, de aztán megértette, hogy „Majakovszkij megjegyzése mögött mélyebb gondolat rejlik”.77 A korai Majakovszkij-versekben ez a „tűz” még vidáman pipáló tűzhányók képében is megjelenhetett, (igaz, inkább egy korábbi, idealizált „aranykorra” vonatkozóan), a fiatal Majakovszkij még az élet materiális örömeiért lelkesedő „peruinak” vagy forró égövi „struccnak” érezhette magát.78 A korai versek képeiben az élet örömeinek ezek a motívumai mindig a hőstől mint abszolút középponttól kiinduló centrifugális aktivitással állnak kapcsolatban: 76 MVM H. 343. Teliér Gyula ford. 77 D. D. Sosztakovics: Emlékeim Majakovszkijról. In: Kortársak beszélnek Majakovszkijról. 111. 78 L. а Гимн судье (Himnusz a bíróhoz) és а России (Oroszországnak) c. korai verseket. 282