Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin
burjánzó elemeiről. S ugyanezt mondhatjuk a két mű filozófiai vonatkozásairól, mindenekelőtt az idővel kapcsolatos „kísérletekről” is. A nagyregényben mindez nem annyira deklaratív, mint az első fogalmazásban; ugyanúgy jelen van, de a korábbinál jóval áttételesebben és „eldolgozottabban”.42 Mindez azonban nem homályosítja el a Szemtől szembe úttörő jellegét. Szentkuthy Miklós ugyancsak 1933-ban befejezett és 1934-ben megjelent Prae című regényével együtt Déry novellái a modern magyar próza kezdeteit jelzik. A James Joyce nyomdokain járó Praenek azonban megadatott az a látványos előny, hogy a kortársak már megjelenésekor felfigyeltek rá.43 Déry műve ezzel szemben gyakorlatilag ismeretlen maradt, több mint egy évtizeden át pihent az íróasztalfiókban, s 1945-beli megjelenése alkalmával sem kapta meg a megérdemelt elismerést. Részben „anakronizmusa”, részben a magyar kritika elmaradottsága folytán s részben azért is, mert már elhomályosította a „folytatás”, A befejezetlen mondat híre, ígérete. (Bár az csak két év múlva, 1947-ben kapott nyomdafestéket.) A kistrilógia elkeserítő visszhangtalansága minden bizonnyal összefügg koncepciójának politikai hozadékával is. Mint láttuk, a Szemtől szembe mozgalmi, sőt kommunista szellemiségű mű, de társadalomrajzát és világképét tekintve ugyanúgy nem volt beilleszthető a szocialista vagy netán proletárirodalom normatíváiba, mint József Attila költészete. S nemcsak a személyiség kiemelt történelemfilozófiai értelmezése miatt volt ez így - amelyhez szervesen társult a pártvezetés stílusának kritikai szemlélete -, hanem azért is, mert Déry magát a mozgalmat, annak különböző fórumait, megnyilvánulásait is objektiven, sőt némi távolságtartással ábrázolta. Elég itt a Búcsú befejező oldalain olvasható tömeggyűlés leírására utalnunk, amely ezt a kollektív együttlétet sokkal inkább a tömegpszichózis, semmint valamiféle eszmei vonzerő színtereként értelmezte. Egyszerre mutatva fel ily módon a proletárközeg általános emberi tulajdonságait s e tömegdemonstráció gondolatidegen természetét és érzelmi (illetve frázis-) telítettségét (249-252). (Csupán egy pillanatra villantjuk fel: hasonló szemlélettel ábrázolta önéletrajzában, az Egy ember élete 7. kötetében Kassák Lajos is a kommunisták első tömeggyűléseit 1918/1919 fordulóján, Kun Béla „attraktív” fellépéseivel.)44 Ezt a látásmódot a KMP sem 1933-ban, de 1945-ben sem tudta 42 Déry időtechnikájának e tulajdonságait igazán értő módon Örkény István elemezte első ízben; rámutatva e technikának a proustitól eltérő tulajdonságaira, mindenekelőtt arra, hogy nem elsődlegesen kötődik az emlékezéshez, időnként egyenesen az anticipálás eszköze. L. Örkény István: Déry Tibor időmegoldása. Nagyvilág, 1948. jan. 10. és Ö. I.: Visszanézve. Bp. 1985. 68-72. 43 A Prae tisztes fogadtatásban részesült. A Nyugatban Halász Gábor ismertette - némi fenntartással ugyan (1934. szept. 16.17/18. 275-278.), a Tanúban viszont Németh László mutatta be - jóval több megértéssel és beleérzéssel. (Ahét napjai. Tanú, 1933. jún. V. fűz. 302-303., ésN. L.: Két nemzedék. Bp. 1970. 457-458.) 44 L. Egy ember élete. A Károlyi-forradalom. Bp. 1935. 190-191., és ua. 3. kiad. Bp. 1983. 2. köt. 458- 459. A párhuzam meglepő, bár törvényszerű; Déry és Kassák társadalom- (és mozgalom-) szemléletében 151