Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin
igazán vállalni.45 Mint ahogy pártidegen volt a Szemtől szembe József Attiláéval rokon világszemlélete is, amely úgy tett hitet a szocializmus gondolata mellett, hogy abban nemcsak a partikulárisát, az osztályszempontokat hangsúlyozta, hanem érzékeltette e gondolat általános emberi vonatkozásait is. Azt, hogy valaha annak az egyetemes emberi kultúrába kell torkollnia és integrálódnia. Ezt a szemléletet annak idején csak az olyan független művész engedhette meg magának, akit Lukács György 1945-ben találóan mozgalmon belüli „partizánként” jellemzett.46 Záróakkordként a Szemtől szembe átmenetiségében a lírai elemeknek a szokottnál erőteljesebb jelenlétét is alá kell húznunk. E jelenség előzményét mindenekelőtt az író korábbi expresszionista és szürrealista prózájában látjuk. De nem kétséges: létrejöttében legalább ilyen mértékben szerepet játszott Déry eredendően lírai alkata. A harmincas években született műveivel kapcsolatban ezzel szemben mindeddig azok „objektivitását” volt szokás aláhúzni. Az életrajz feltárult tényeinek ismeretében viszont e helyütt a kistrilógia személyes vonatkozásait kell kiemelnünk. S ezúttal nemcsak Hintzére és környezetére gondolunk, akinek apjában felsejlenek Déry nagybátyjának, a nagyiparos Hermann bácsinak a vonásai, illetve édesanyjának az alakjára, amely szinte47 egy az egyben megegyezik az író anyjával. Ami meglepő, az az, hogy az író gyakorlatilag jelen van a mű szinte minden szereplőjében. Jelleme, szenvedélye ott lobog például Boriszban is. Annak mániákus mozgalmi elfoglaltsága félelmetesen hasonlít Déry mindent elfedő íráskényszeréhez. Verában, Borisz élettársában nem nehéz Olgára, az író első feleségére ismernünk, aki némán és hűségesen, de napról-napra egyre magányosabban követte férjét az emigrációba, vég nélküli várakozással viselve el annak szellemi kalandjait és írásszenvedélyét. (A befejezetlen mondatban megfordul a helyzet: Parczen Nagy Lőrinc fokozódik le örökös várakozóvá - szerelme, Krausz Évi illegális kötelezettségei miatt.) De ha jól odasok a hasonlóság. A leírás és a megjelenítés technikáját illetően azonban Kassák jóval konzervatívabb, s magát a jelenséget is egy személyre, Kun Béla hordószónokiasságára hegyezi ki. 45 L. például Gyöngyösi Nándor fanyalgó ismertetését a Szabad Népben, amely a „marxista szemlélet távlatnyitó magasságát”, a „korrajzot” és a pártmunka bemutatását kéri számon az írótól. (1945. júl. 29. 5.) 46 Lukács György: Pártköltészet. In: József Attila. L. Gy. és Horváth Márton előadásai. Bp. 1946. 29., és L. Gy.: Magyar irodalom - magyar kultúra. Bp. 1970. 304. 47 A korábbiakban már említettük Hintze kölnivizes afférját a családdal való szakításkor. Amögötte rejlő lázadó indulatok még Déry öregkori életrajzaiban is minduntalan visszatérnek. Az ítélet nincs utolsó fejezete több ízben is jelzi, mennyit lázadozott anyja ellen, annak a cselédekkel szembeni parancsolgató magatartása miatt. A Kyvagiokén egy jelenete (64.) pedig azt eleveníti fel - némi malíciával hogy a Tanácsköztársaság heteiben a család „elfajzott” sarja - forradalmi felbuzdulásában - egyenesen anyja családi ékszereit kívánta átadni, magyarul: beszolgáltatni az új hatóságoknak. Természetesen: a köz javára. Bizony kijárt neki tehát a - képzeletbeli? vagy valóságos? - gonoszkodó anyai nyakonlöttyintés: - Hadd ismerjék meg erről is a megátalkodottat! 152