Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Tverdota György: József Attila szocializmusképe
József Attila Fábián Dániellel közösen fogalmazott Ki a faluba című röpiratában fejtette ki legrészletesebben és legvégletesebben a magyar paraszti szocializmus társadalomképét és politikai programját. A röpirat egyfajta magyar világnézet, politikai purizmus mellett agitált: „A leninizmus orosz... A fasizmus olasz... Az angol munkásdemokrácia angol... Marx, Engels, Bebel szociáldemokráciája német... A társadalmi racionalizmus francia - ott meg is csinálták.” S mint ilyenek, nálunk „mind-mind melegházi növények, nem a magyar lelki forma tartalmai”.17 Ebből a nézőpontból már-már mulatságos nagyvonalúsággal nivellálja a jobb- és baloldali áramlatokat, forradalmat és ellenforradalmat, keresztény nyugatosságot, polgári kozmopolitizmust, munkásmozgalmi internacionalizmust, mint egyaránt idegen, a magyar valóságra kívülről és felülről ráerőszakolt, megváltást ígérő, de a nép baját, vágyait, értékeit figyelmen kívül hagyó stratégiákat. Hogy a Ki a faluba című röpiratban kifejtett felfogás mégis szocialista jellegű, bizonyítja, hogy a költő a paraszti nyomor okát a tőkés rendben és a vele összeszövődött feudalizmusban látta, mely a falusi népet szinte gyarmati sorba süllyesztette; az európai mezőgazdasági válságot a világgazdasági krízis kereteiben szemlélte; s forradalmi módon kívánta felszámolni az így kialakult helyzetet. Vallotta: „az új Magyarország csak teljesen új társadalmi és állami életelveken épülhet föl”.18 Ez a koncepció minden romantikussága és gyerekessége ellenére egy alapvetően fontos, maradandó felismerést tartalmaz: azt, hogy a szocialista beállítottságú politikusoknak, értelmiségieknek, művészeknek elsőrendű feladata küzdeni a parasztság sorsának elodázhatatlan és halaszthatatlan gyökeres megváltoztatása érdekében. A nemzet sorsa függ tőle. A költő 1930 őszén újabb politikai-világnézeti fordulatot hajtott végre. Azt a szálat vette föl, amelyet Párizsban 1927-ben elejtett, s ezt ki sem engedte többé a kezéből. Magáévá tette a forradalmi szocializmus eszméit. Ez a fordulat azonban nem egyik napról a másikra történt. A költő nem fogadta el szükségszerűség gyanánt a nemzeti szempont és a forradalmi szocialista eszmevilág konfliktusát, azaz „hogy a nemzeti eszme és a társadalmi elv csakúgy fenekedik egymásra”,19 hanem egyensúlyt próbált teremteni a két elkötelezettség között. Hamarosan be kellett azonban látnia ennek az egyensúlynak a megvalósíthatatlanságát. Ha a magyarságot fogadjuk el elsődleges társadalmi valóságnak, akkor az osztályharc elve szenved csorbát. Az egyeztetési kudarc csak azzal a bűvészmutatvánnyal tüntethető el, hogy az egész népességünket a Nyugat gyarmatosaiként, a magyarság egyetemét a kapitalizmus kizsákmányoltjai gyanánt tüntetjük föl. Ez történt a Századunk című lap ifjúságról szóló vitájához írott vitacikkének 1930. ősz ele-17 JAÖMIII. 199. 18 Uo. 201. 19 Tverdota György: József Attila ismeretlen vitacikke 1930-ból. Magyar Nemzet 1989. dec. 30. 191