Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
tűnt fel a fasizmussal, a jobboldal növekvő számú itthoni megtévesztett]eivel, a faji gondolat elkábítottjaival, a szocializmusból való kiábrándulás eszkalációjával, az árulásokkal, illetve a bezárkózó, az élet- és valóságidegen szektariánizmussal szemben. Ez - s nem más - volt a meghatározó közös „mozgásirány” 1934, 1935, 1936 és 1937 során a költő és a szerkesztő-ideológus oldaláról nézve egyaránt. Aligha lehetséges itt feltárni József Attila és Mónus Illés viszonyának minden vonatkozását. Még kevésbé van mód arra, hogy a költő és a szociáldemokrata mozgalom politikai, eszmei, irodalmi találkozása, érintkezése problematikáját a maga egészében áttekintsük és összegezzük. Utalva az eddigi kutatásokra, összefoglalásokra és az újabb vitákra,1 csak néhány fontos, illetve kevésbé ismert összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet. A leginkább feltárt József Attila és Mónus Illés kapcsolatának első síkja, kritikatörténeti metszete, így ezt aligha szükséges részletezni.2 Már a 20-as években feltűnő figyelemmel, érzékenységgel méltatja a Népszava, illetve számos orgánum szocialista-szociáldemokrata kritikusa József Attila költészetét (nem szólva a versközlésekről). A költő illegális kommunista korszakát lényegében három és fél éves hallgatás fogadja e fórumokon. Ezt követően, 1934 végétől, a Mónus részvételével, irányításával megújuló Szocializmus és Népszava irodalomkritikai, sőt esztétikai orientációjának, értékrendjének viszont már a tengelyébe kerül a Medvetánc költője, az Adyhoz mért szocialista lírikus. A szerkesztő-művelődéspolitikus Mónus Illés rendelte meg és publikálta a marxista kritikus, Fejtő Ferenc korszerű és analitikus igényű József Attila-írásait3; 1 A 80-as évek összefoglaló igényű József Attila-szakirodalmából: Bókay Antal-Jádi Ferenc-Stark András: „Közietek lettem bolond...” Bp. 1983.; Demény Pál: József Attila. Tekintet 1988. 3.13-19.; Garai László: József Attila tragikus paradoxonjai. Világosság 1986.12. melléklet.; Gyertyán Ervin .„Tisztán meglátni csúcsainkat". Bp. 1985.; Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól. Bp. 1987.; József Attila utjain. Tanulmányok. Szerk.: Szabolcsi Miklós és Erdődy Edit. Bp. 1980.; József Attila versek elemzése. Szerk.: Szabolcsi Miklós. Bp. 1980.; Király István: József Attila és a mai befogadó állapot. Forrás 1986. 7. és К. I.: Kultúra és politika. Bp. 1987.; Miklós Tamás: József Attila metafizikája. Bp. 1988.; Tverdota György: Dialektika vagy skolasztika? Új írás 1988.7. 94-101.; Miklós Tamás: József Attila-tanulmányok. Válasz Tverdota Györgynek. Új írás 1988.10.101-104.; „ A mindenséggel mérd magad!” Tanulmányok. Szerk.: B. Csáky Edit. Bp. 1983.; Németh G. Béla: 7 kísérlet a kései József Attiláról. Bp. 1983.; Pákozdy Ferenc: Vádló és vádlott is én vagyok Bp. 1984.; Szántó Judit: Napló és visszaemlékezés. Bp. 1986.; Szigeti Lajos Sándor: A József Attila-i teljességigény. Bp. 1988.; Szőke György: „Talán eltűnök hirtelen... ” József Attila betegségéről és haláláról. Tiszatáj 1987.12. 64-73.; Tverdota György: Ihlet és eszmélet. Bp. 1987.; Uő.: József Attila szocializmus-képe. Literatúra 1987-1988.1-2. 98-107. - Itt köszönöm meg Tverdota György észrevételeit, tanácsait, amelyeket e tanulmány véglegesítéséhez nyújtott. 2 Jómagam is vállalkoztam néhány kritikatörténeti szempontú összefoglalásra: A szocializmus mint költészet - A két világháború közötti marxista kritika József Attila-képéről, valamint: József Attila és az irodalmi hagyománytudat. In: Agárdi Péter: Korok, arcok, irányok Bp. 1985.193-217.; L. továbbá ismertetésemet a Kortársak József Attiláról a háromkötetes gyűjteményről: ItK 1989.1. sz. 323-335.; L. még: Agárdi Péter: Értékrend és kritika - Fejtő Ferenc irodalomszemlélete a 30-as években. Bp. 1982. 3 Szocializmus 1935.2. 90-91.; Uo. 1937.12. 561-562.; Népszava 1937. jan. 10.; Uo. 1938. febr. 27. 197