Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
södnek az MSZDP-től balra álló munkásmozgalmi szervezetekhez fűződő szálak is. 1925 nyarán a költő tagja lett a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak, a KMP legális szárnyának és fedőszervének, 1926 őszén már az Union-Anarchiste- Communiste-nak, 1927 elején viszont az FKP magyar szekciójával kerül kapcsolatba. Itthon volt egy rövidebb „istenes”, majd egy „szellemtörténeti” szakasza, 1929-ben pedig tagja lett (először) a Bartha Miklós Társaságnak. 1930 őszén kerül be az illegális KMP-be, amelynek tagjaként illegális szemináriumokat is vezet. Jóllehet - költőként, emberként is - kezdettől fogva számos durva támadást kell elszenvednie hazai és emigrációs kommunista fórumok részéről (Sarló és Kalapács, Társadalmi Szemle stb.), jó néhány egyéb kommunista akcióban, szervezkedésben is részt vesz (folyóirat-alapítási kísérletek, aláírási akciók stb.). Politikai-világnézeti alakulását, „fejlődését” mindenesetre aligha indokolt egyenes vonalúan emelkedő, lineáris és teleologikus pályának tekinteni. 1933 elejéig-közepéig tarthatott a KMP és József Attila között az együttműködés. A kritikai-emberi sérelmek egyszerre okok és okozatok a szakításban, de döntően eszmei-politikai motívumokból távolodik el a kommunista párttól. Ennek az eltávolodásnak a záródokumentuma Az egységfront körül című Új Harcos-beli írás, illetve a reá adott kemény válasz. Ezzel függhet össze a szovjet írókongresszusra szóló meghívás elmaradása, majd - valószínűsíthetően - szervezeti értelemben is kilép vagy kizárják a KMP-ből. Idéztem 1934-es töredékét is arról, hogy ott és akkor már szociáldemokratának vallja magát. Ezt követően adhatta ki a budapesti kommunista pártszervezet az utasítást, hogy a költővel - már nem lévén tagja a KMP-nek - meg kell szakítani a kapcsolatot. Az bizonyos tehát, hogy az illegális kommunista mozgalomhoz tartozása idején sem szakadtak meg teljesen szervezeti és személyi kapcsolatai a szociáldemokratákkal, de - túl a Népszavában tapasztalható hullámzó sűrűségű szereplésen - 1934 őszétől kerül ténylegesen közel a Szocializmus című folyóirathoz, illetve a Mónus Illés vezette szociáldemokrata párti értelmiségi törekvésekhez. Alig ismert azonban ennek az összetalálkozásnak a személyes és politikai előtörténete, jóllehet évekkel ezelőtt megjelent ezzel kapcsolatban egy rendkívül érdekes interjú. Még a József Attila-kutatások eredményeit a 80-as évek közepéig szintetizáló Kortársak József Attiláról című gyűjtemény is említetlenül hagyja Erdei István és Bokor László beszélgetését József Attila és a szociáldemokrata párt kapcsolatáról,6 a centenáriumra megélénkülő Mónus Illés-kutatás úgyszintén. Pedig kulcsfontosságú dokumentum ez, hiszen a költőnek a hódmezővásárhelyi munkásmozgalmi törekvésekkel a 20-as évek óta kialakult - s egyéni-érzelmi vonatkozásban is intenzív - viszonyából kiindulva számos új összefüggésre hívja fel a figyelmet. Erdei István, egykori hódmezővásárhelyi, később debreceni MSZDP-titkár -6 Kritika, 1979. 2.13-15. 200