Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
„Ismerem Zilahyéknak a Gömbös-demagógiához való idomulásuk lehetőségét és tudok róla, hogy Attila Mónussal keresett kapcsolatokat. Mónus lehetőségei már akkor lényegesen mások voltak, az én ma is nagy sajnálatomra, mert Kunfin kívül a szociáldemokrata pártnak Mónus Illés volt az az européer stílusú embere, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Nagyon szerettem Attilát - bár nem értettem szélsőséges magatartásában vele egyet -, mindig kiálltam érte, és ehhez Mónus védelme nélkül a szocialista mozgalomban soha nem lett volna módom és lehetőségem. Barátilag is, azután a Galyasi »műveremben« többször szóba került az a szánalmas helyzet, hogy végeredményben vagy a makói Espersit Jánosnak, vagy Makai Ödönnek és környezetének a kitartottja volt, mert számottevő jövedelemhez nem jutott. Az a lehetőség, amit mi akkor fölkínáltunk neki, nem volt jelentéktelen, ismerve a szociáldemokrata párt anyagi viszonyait, 240 pengő volt egy kerületi párttitkárnak a fizetése, akinek 4-5 törvényhatóság területén esetleg a csendőröktől a verést is vállalnia kellett, vagy a Töreky-tanács előtt sajtóperekben szerepelnie. Ismertük Attilának ezt a szánalmas helyzetét, a cipőjét, a ruházatát, ami nem volt költőhöz méltó - már nem Kosztolányira vagy Babitsra gondolok -, de látni lehetett azt a nagy européer tehetséget, ami benne szunnyadt. Ahhoz mérten a baloldalon kevés támogatást kapott. Nagyon jól tudtuk, Attilának saját szavaiból tudom, hogy soha egy fillér Vörös Segélyt nem kapott, pedig a gödi fecskefészekben ő vitte vásárra a bőrét, az irháját, és a vasasifjakkal meg más fiatalokkal ő tartotta a szemináriumokat. Nekem az igazságérzetem lázongott ez ellen, és napokig nem tudtam kikerülni a szárszói tragédia hatása alól. Egy gyalázatos és méltatlan kornak a legvégsőkig megsértett, megbántott, megsebzett embere feküdt a vonat kereke alá”. Nincs mód arra, hogy e - bőven idézett - interjú minden állítását kontrolláljuk, pontosítsuk, ez egy József Attila-életrajz illetékessége és feladata. Az mindenesetre rendkívül érdekes s tanulságos, hogy az MSZDP tekintélyes országos vezetője, Mónus Illés milyen tudatossággal, sőt elszántsággal figyeli a költő útját, milyen eltökélten igyekszik segíteni rajta, de persze bizonyos politikai feltételeket is szabva. József Attila 1934-ig önérzetesen elutasítja őket. Azt nem tudni, hogy pontosan mit jelent Erdei István utalása arra: Mónus Illés „Attilát már korábban is ismerte”, de bizonyos, hogy a korabeli irodalmi életben tájékozódott, sőt jártas, jó minőségérzékú szociáldemokrata pártvezető, akit a főszerkesztői megbízatása előtti Népszava - mégoly hullámzó, de egészében rendszeres és pozitív - József Attila-kritikái és versközlései is orientáltak, nos: Mónus jó időben felismerte a költőn az elementáris tehetségnek, a szocializmus értékrendje művészi hitelesítőjének a jegyeit. A későbbi mecénás, a szerkesztő korai figyelméről, irodalmi-szellemi vonzalmáról lehet szó, tehát nem elsősorban rokon napi politikai-ideológiai állásfoglalások, nem József Attilának a KMP-től való elszakadása hozták össze e kapcsolatot. A hagyományos szociáldemokráciával és a 30-as évekbeli bolsevizmus politiká-203