Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)

Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila

értékelő - kortársak (pl. Németh Andor, Sándor Pál, Ignotus Pál) szerint is igaz, még ha néhány apróbb pontatlanság terheli is: pl. a Népszavának Mónus csak 1936. november 18-tól főszerkesztője, míg a Szocializmusnak már 1934 áprilisától vezetője, főtitkár pedig 1933 és 1936 között, tehát a Népszava főszerkesztőjévé való kinevezéséig volt. Az a „tétel” pedig, amelyet Fejtő József Attilához fűződő kapcsolatáról a kritikus és barát elutasít, csak az 50-es évek bűnbakkereső hamisításai idején volt hivatalosan kihirdetve, némi utóhatással a későbbiekre is, de már elsúlytalanodva. Fejtő már 1955-ben cáfolta azt a feltételezést, mintha ő távolította volna el a költőt a kommunistáktól s csábította volna át Mónusékhoz, az MSZDP-be. Hatvány Bertalan is hasonlóképpen nyilatkozott a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött leveleiben: „Úgy emlékszem, a mi időnkben Attilának is, Fejtőnek is tisztán szocdem-politikai vonalukon szegény Mónus volt általuk nagyon becsült mentora”.10 11 Irodalmias formában, de hasonlóképp idézi vissza a költő és Mónus kap­csolatát Ignotus Pál. A Szép Szó alapítása körüli beszélgetésekből József Attila önérzetes műszavát idézi („tehát liberális kommunisták vagyunk”), s hozzáteszi: „A szociáldemokráciához állt, azt vállalta politikai otthonának, s bár egy és más jelenség elkedvetlenítette a pártban és a párt sajtójában, elvi állásfoglalásán ez nem változtatott. Abban is egyetértettünk - bár én, mint polgári szabadelvű publicista, ezt a véleményemet csak alapos körítéssel tálalhattam fel a nyilvá­nosság előtt -, hogy az emberi Magyarország derékhadát a szociáldemokrata munkásságban kell látnunk.” Ezután a „világhiány” élményének lelki és verbális körülményeit villantja fel, egykori dialógusukat vetve papírra. E dialógusban József Attilánál szinte váratlanul, mint egy rokonszenves, pozitív emberi példa kerül fel az asszociációs láncra Mónus Illés, az „igazán okos ember... Én azt az embert bámulom. Azt, hogy a szociáldemokráciához álltam, azt hiszem, neki köszönhetem. Úgy csinálta, hogy észre se vettem. S most figyelem, hogy bánik Fejtővel, hogy gyúr belőle szociáldemokratát...”n E mondatokból is látszik már: Mónus elementáris hatással lehetett a költőre, de -pedagógiai ethosza révén - másra, így a fiatal Fejtőre is. „Most jár Mónushoz. És Mónus hagyja, hogy menjen a maga útján. Meghallgatja a fejtegetéseit, a vívódásainak leírását, az idézeteit a költőkből és filozófusokból; úgy hallgatja, mintha tanulni akarna tőle, sőt amilyen okos, még az is lehet, hogy igazat színlel, hogy valóban tanulni akar öreg fejével a fiatal elcsapott tanártól... És maga csak néha vet bele néhány szót, tapintatosan, a kellő helyen... és tudom már, mi lesz a vége... Látod... tudni kell emberekkel bánni. Okosnak kell lenni”. 10 Fejtő Ferenc: József Attiláról. Látóhatár (München) 1955. 3.152-153.; és uő.: Tények és legendák József Attiláról. Irodalmi Újság (Párizs) 1964. május 1-3.; „Az értelem rajongója” - Hatvány Bertalan József Attiláról. Közreadja: Nagy Csaba. Magyar Nemzet 1987. december 3. 11 Ignotus Pál: Csipkerózsa. Bp. 1989.170-175. 205

Next