Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
Ignotus Pál közbeveti: „Nem akarom lebecsülni Mónust, de talán mégiscsak más feladat veled és azzal a barátoddal [ti. Fejtővel], mint a tömegekkel...” A költő riposztja: „Úgy gondolod, könnyebb? Talán nehezebb. De különben is: tudod, milyen remekül bánik Mónus a munkástömegekkel?”12 E hosszabban idézett - feltételezhetően hiteles - dialógus nemcsak a költő és a művelődéspolitikus kapcsolatára jellemző, hanem általában is szemléletesen illusztrálja Mónus Illés vonzó emberi, etikai, pedagógiai habitusát és kérdve kifejtő módszerét, amellyel a szervezett szocialista tömegeket és a progresszív értelmiséget annyira vonzotta. A Szocializmus tehát - az emberi viszonyok jóvoltából is - fórumot teremtett a tanulmányíró költő és a lírikust méltató írások számára, szépirodalmat viszont eleve nem közölt. 1933 októbere és 1935 év vége között javult József Attila viszonya a Népszavával is, évente 6-7-szer közük verseit. (Tegyük azonban hozzá: igazi irodalmi otthont, saját fórumot s intenzív - ha persze nem is konfliktusmentes - baráti légkört csak a Szép Szó biztosított számára.) A kapcsolat természetesen a szociáldemokrata mozgalom, illetve Mónus Illés számára is felettébb hasznos, eredményes volt, nemcsak a kortárs irodalmi progresszió néhány nagy személyiségének legitimáló erejű, hitelesítő jelenléte miatt, hanem ideológiai okokból is. Fejtő Ferenc - emlékiratának lapjain - így idézi fel a helyzetet: „Mónus Illésnek és a hozzá közel állóknak, pl. Ries Istvánnak, az ún. centrista szocialistáknak... kétfrontos harcot kellett vívniuk: egyfelől a szélsőjobb nyomása alatt álló jobboldali kormánypárti erők ellen, amelyek a szocdem párt betiltását követelték, másfelől a kommunisták ellen, akik különösen az értelmiség köreiben aktivizálódtak, és hiábavaló összecsapásokba sodorhatták volna a munkásokat. Ebben a harcban akartuk mi támogatni Mónus Illést, akiben teljességgel megbíztunk, és akinek vezetésével a Szocializmus c. folyóirat bizonyos tekintélyre tett szert.”13 Azt nem lehet pontosan tudni, mi az oka annak, hogy bár a Népszava Naptár 1936-ban közli néhány versét, 1936-37-ben nem szerepel költeménye a Népszava hasábjain (pedig éppen ekkor Mónus a főszerkesztő). Bizonyára a Szép Szóban való rendszeres, szinte kizárólagos lírai jelenlét játszhatott ebben elsődleges szerepet, de elképzelhető az MSZDP-politikával kapcsolatos fenntartások újraerősödése, némi távolodás is. Tény ugyanakkor, hogy élete végéig szocialistának vallotta magát, s kritikai fogadtatása 1936-37-ben is szakmailag igényes és magasra értékelő e két szocialista lapban. Több jel mutat arra - miként ezt Horváth Iván tanulmánya is megfogalmazza -, hogy „József Attila 1937-ben (mint a francia típusú antifasiszta népfrontért harcoló Szép Szó szerkesztője) ismét kapcsolatba került az illegális kommunis-12 Uo.: L. erről még: Hollós Korvin Lajos: Üdvözlési kísérlet József Attila ürügyén. Kritika 1986. 8. 17-22. 13 Fejtő Ferenc: Budapesttől Párizsig. Bp. 1990.114-118. 206