Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
ta párttal.”14 Tegyük ehhez hozzá: mintha a költő szenvedélyes patrióta lírája és a - ha nem is ellentmondásmentesen és maradéktalanul, de az önmagát népfrontos irányban korrigáló - magyar kommunista mozgalom fő iránya egy pillanatra újra „szinkronba” kerülne egymással. Ez persze napi-pártpolitikai kérdésként ugyanúgy nem döntő, mint az MSZDP-hez való viszonya, illetve a KMP-ból való kilépés vagy kizárás ügye; de mindenesetre jelzi József Attila és a szociáldemokrácia (s ezzel együtt: a költő és Mónus Illés) kapcsolatának egyik rétegét. Feltételezhető, hogy a közvetlen kapcsolat sem szakadhatott meg teljesen; Mónus továbbra is figyelemmel kísérte József Attila pályáját, tragikus sorsát. A Reggeli Újság 1937. december 6-i száma - s a többi lap - szerint a balatonszárszói temetésen Mónus Illésé volt az utolsó búcsúztató szó. A Népszava egy nappal későbbi száma így ír: „A szociáldemokrata párt és a Népszava képviseletében Mónus Illés elvtárs, a Népszava főszerkesztője állt a sírnál a Népszava szerkesztőségének piros szalagos koszorúja mellett... Megható költőtemetés volt. Fülöp református lelkész gyászbeszéde után Ignotus Pál a Szép Szó írói köre nevében, Mónus Illés a szociáldemokrata párt és a Népszava nevében mondott meleghangú búcsúztatót. Horváth Béla emlékversét szavalta el.”15 Mónus Illés beszéde - tudomásom szerint - nem jelent meg, csak a Szép Szó 1937. decemberi számának ismertetése alapján rekonstruálható.16 Idézem a Szép Szót: „Mónus Illés a Népszava szerkesztősége és a magyarországi szociáldemokrata munkásság nevében búcsúztatta el József Attilát: A baráti szeretet hozott ide. Nehéz, ólomsúlyú a szó, torkomat fojtogatja a fájdalom. Elhoztam Hozzád, József Attila, a Népszava és az egész magyar munkásosztály szeretetét, háláját és gyászát. A munkásság nem felejti el a szegények költőjét, József Attilát, a magyar költészetnek s a világ szocialista költészetének büszkeségét, aki utolsó pillanatáig, nagy testi-lelki megpróbáltatásaid s önmagadba fordulásod idején is, példásan hű voltál az eszmékhez, amelyeknek legszebb magyar kifejezéseit Neked köszönhetjük. Verseidet meg fogja tanulni a népnek apraja-nagyja: fájdalmaid és szenvedéseid örökre visszhangoznak majd azokban, akiknek fájdalmait és szenvedéseit gyönyörű szép szívedbe zártad. József Attila, büszkeségünk s pótolhatatlan veszteségünk, pihenj békében.” E búcsúszavak - még ha a temetés nem alkalmas is rá, hogy a költői életmű értékelésének teljessége és lényege megfogalmazódhassék - hitelesen idézhetik fel nemcsak Mónus megrendültségét, hanem azt a recepciót, magasra értékelést is, amely az MSZDP értelmiségi köreiben végül is jellemzővé vált. Nem kevésbé éppen Mónus jóvoltából. Mónus és József Attila „életrajzi” kapcsolatának még egy mozzanatát érdemes 14 Horváth Iván: I. m. (L. az 5. sz. jegyzetet.) 15 Kortársak I. 577. és 591. 16 József Attila temetése. Szép Szó 1937. dec. 386-386. és in: Kortársak 1.695. 207