Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
felidézni: a Marosán Györggyel kialakult viszonyt, illetve az 1942-es József Attila Emlékbizottságot. Hogy Mónus Illés milyen mértékben volt fókusza, műhely- és táborszervező magja a baloldali értelmiségnek, arra számos visszaemlékezés mellett Marosán György könyvmemoárja s egy újabb írása17 is utal. Méghozzá éppen a nagy lírikus kapcsán: „József Attilát nekem Mónus Illés és Szakasits Árpád mutatta be a Népszava szerkesztőségében, ahová én 1928-tól szinte naponta bejártam. Sok mindenkivel, főként kiváló marxista - és nem marxista - értelmiségiekkel itt hozott össze a sors, akik igen nagy hatással voltak rám. József Attilával mindössze 15 vagy 16 esetben találkoztam személyesen, és akkor váltottunk szót.” A Mónusnál „balrább” álló, a kommunistákhoz közeledő Marosán (s más szociáldemokrata vezetők) József Attila-élménye, majd a költő halála után kialakuló József Attila-kultusza természetesen nemcsak Mónus Illés direkt hatásának köszönhető. De az a műhelylégkör és irodalmi-eszmei vonzerő, amely Mónus Illésből és környezetéből sugárzott, amely az ő - sokszor szinte láthatatlan, „hajszálcsöves” - népművelői, pedagógiai, agitátori, művelődéspolitikai munkásságát jellemezte, nos ez a szellemiség termékeny táptalajt, fedezetet, ösztönzést biztosított a költő népszerűsége terjedésének, sőt rohamos bővülésének a 30-as, 40-es években. 1938 után Mónus Illés kiszorul a szociáldemokrata párt szűkebb vezetéséből, de tekintélye, háttérszerepe, értékérzékeny művelődéspolitikája József Attila kapcsán is markánsan, az egész mozgalmat befolyásoló módon él tovább. Amikor az SZDP baloldali szárnya - Marosán György és Szakasits Árpád vezetésével, s összhangban a kommunisták népfrontpolitikájával - kulturális-művészeti térre vitte át (pontosabban: ott eredményesebben, hatásosabban érvényesítette) az antifasiszta, nemzeti függetlenségi és demokratikus szellemű politikai harc eszközeit, Mónus Illés nagy lendülettel támogatta a József Attila Emlékbizottság 1941-es életre hívását, illetve az 1942. május 3-i budapesti újratemetés megszervezését. Mónus Illés és József Attila kapcsolatának harmadik metszete az eszmetörténeti-ideológiai sík, ami természetesen elválaszthatatlan a költő és az egész szociáldemokrata mozgalom viszonyának problematikájától. Több évtizeden át próbálta csonkítva tárgyalni, illetve bagatellizálni a szektás vagy éppen az antiszektariánus historizálás a kommunista politikai ideológia és József Attila konfliktusait. Ennek az egyoldalúságnak volt szükségszerű következménye a „szociáldemokratizmus” általában (s a költő eszmetörténetében is) pejoratív minősítése. Szalonképesebb formájában később annyit már „megengedett” ez a leegyszerűsítés, hogy a KMP s a nemzetközi kommunista mozgalom, benne különös súllyal a sztálini politika 17 Marosán György: Tüzeskemence. Bp. 19742.; Uő: A József Attila Emlékbizottságról. Népszava 1980. április 4.-11. 208