Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
szektarianizmusából érthetően kiábrándult költő - úgymond - törvényszerűen közeledett a mégiscsak demokratikusabb szociáldemokráciához. Azok az újabb értelmezések, amelyek a leninizmus és a sztálinizmus lényegi azonosságát antikommunista megközelítésből vallották s vallják, az 1934 utáni József Attilát ugyanolyan, csak ellenkező előjelű történeti egyoldalúsággal, leszűkítő és kizárólagos módon kötik az MSZDP-hez, mint amilyen leszűkítő és kizárólagos igazságtalansággal „érvelt” a kortársi és későbbi szektás politikai kritika és irodalomtörténet-írás. Persze tegyük mindehhez hozzá: József Attila nem tehetett s nem is tett különbséget a sztálinizmus és a bolsevizmus között; ezt - nem utolsósorban - éppen a hivatalos szovjet ideológia és a Komintern-politika akadályozta meg. Az elmúlt években Horváth Iván s mások jóvoltából újabb - már idézett, a szociáldemokráciához kötődést igazoló - dokumentumok, írástöredékek kerültek elő a költő hagyatékából. Ezek nyomán szükségképpen felerősödtek a KMP-ből való kizárás, illetve az MSZDP-hez való csatlakozás körüli viták.18 Bizonyos, hogy miként a KMP-hoz, úgy az MSZDP-hez fűződő szervezeti-politikai kapcsolatot is meg kell különböztetnünk József Attilának a marxi világnézethez, bölcselethez, a történelmi-stratégiai mozgalomhoz való kötődésétől. Sőt ez utóbbi az elsődleges mind a költői világkép, mind a progresszióhoz fűződő viszony tekintetében. Közismert, hogy a költő KMP-vel felszikrázó elvi vitájának az Új Harcosban publikált Az egységfront körül című írás (1933 májusa) az első dokumentuma.19 Jóllehet a cikk „kétfrontos”, hiszen a munkásmozgalom mindkét szárnyát, kommunista és szociáldemokrata vonulatát egyaránt felelőssé teszi a fasizmus németországi hatalomra kerülése és európai előretörése miatt, a vele Téglás Ferenc álnéven durva hangon polemizáló Réz Andor mégis szociálfasizmusban marasztalja el, mondván, hogy a költő „ezzel a cikkével a sz. d. vezérek ideológiai ügynöke lett a baloldali munkásság között”. A két párt kölcsönös vádaskodásának ebben a tragikus időszakában ugyanakkor - paradox módon - az MSZDP szervezeteiből és a szakszervezetekből is kitiltották az Új Harcost József Attila eme cikke miatt. Miközben a szektás kommunisták „a fasizmus 18 L. Horváth Iván: József Attila és a párt. Gondolat-Jel (A szegedi JATE Bölcsészettudományi Karának lapja) 1988.1-2.; Fejtő Ferenc: József Attila és a szociáldemokrácia. Elet és Irodalom 1988. július 22.; Nagy Csaba: Nyilatkozat. Uo. 1988. augusztus 5.; Garai László: József Attilát „felszociáldemokratázzák”. Uo. 1988. augusztus 12.; Gyertyán Ervin: A királynőt megölni nem kell... Uo. 1988. szeptember 2.; Horváth Iván: József Attila és a párt. 2000 i. h.; Fejtő Ferenc: Széljegyzetek egy József Attila-cikkhez. 2000 1989. 7. 61-62.; Veres András: József Attila utóélete. Senkifia - mindenkié? Magyar Hírlap 1989. április 8., melléklet.; L. még a 10. sz. jegyzetben említett egyéb munkákat. 19 A József Attila-tanulmányokat, visszhangjaikat, a velük kapcsolatos filológiai, textológiai tudnivalókat, értelmezésüket 1. a József Attila összes müvei Szabolcsi Miklós szerkesztette III. kötetében: Bp. 1958. - A későbbi József Attila-irodalom természetesen jelentősen bővítette ezeket a harminc év előtti ismereteket, álláspontokat, 1. erről a 6., 7., 10., és 18. sz. jegyzeteket. A prózai írások készülő modern kritikai kiadása új összefüggések felismerését ígéri. 209