Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
elleni tömegharc szabotálását és hátbatámadását” róják fel Mónusnak, s az ővele „közvetlen társaságba került” József Attilának, Mónusék „vörös fasizmusaként bélyegzik meg a KMP-t, s eleve elutasítanak bármiféle szervezett vagy akár csak hallgatólagos együttműködést. Akárhogy is: lényegében ez utóbbi sem kisebb hiba és történelmi vakság. A Téglás-cikk riasztó, sőt tobzódó egyoldalúsága - nem beszélve egyéb motívumokról és közjátékokról - felgyorsította József Attila közeledését Mónusékhoz, aminek A szocializmus bölcseleté című rendkívül izgalmas tanulmány közlése lett a reprezentatív bizonyítéka a Szocializmus hasábjain, 1934 őszén. Napipártpolitikai értelemben ez a tanulmány sem az MSZDP taktikájának igazolása volt. Sokkal mélyebben, illetve áttételesebben (is) kötődött ez az írás Mónus Illés politikai koncepciójához, illetve a folyóirat nyitotta ideológiai offenzívához annál, hogysem a korábbi kommunista-párti „igazolást” (illetve az efelől értett „bűnbeesést”) most egy szociáldemokrata előjelű, szintén historizáló minősítéssel cseréljük föl. Egyetérthetünk Pintér Istvánnal, aki szerint az egységfrontvitában „a történelem lényegében József Attilát igazolta. A KMP a sok próbálkozás, útkeresés után csak akkor tudott valóban az antifasiszta küzdelem élharcosává válni, a kommunisták és a szociáldemokraták együttműködéséért sikeresen harcolni, amikor feladta hibás stratégiáját”.20 A KMP-vei és az MSZDP-vel, a sztálini gyakorlatban testet öltő „bolsevizmus”-sal és a „békés belenövés elvé”-t valló szociáldemokrata ideológiával szemben a történelem negatív tapasztalatai „sajnos” József Attila érvelésének fő vonulatát (ha nem is minden állítását, hangsúlyát) húzták alá. Tehát mindkét párthoz képest a költőnek lett jövőbelátóan igaza. S ez így van akkor is, ha töredékes írásában ott és akkor, 1934-ben „szociáldemokratának vallja magát”, s ha Fejtő Ferenc idézett emlékezései is erre teszik a hangsúlyt. Számos tisztáznivaló van még a költő és az MSZDP viszonyában; remélhetőleg újabb, előkerülő kéziratok, dokumentumok is segítenek majd az igazság kiderítésében és az értelmezésben. Mindenesetre - témánk szempontjából - azt érzem fontosnak rögzíteni, hogy Mónus Illés nem elsősorban taktikailag, nem szociáldemokrata pártpolitikai szálon lelt rokonságra József Attilával, hanem azokra a történelmi kérdésfeltevésekre keresve a korszerű válaszokat, amelyek a baloldal legjobbjait foglalkoztatták a 30-as évek derekán. Vagyis, hogy - úgymond - mik a fasizmus hatalomra jutásának tragikus tanulságai, milyen demokráciáért és szocializmusért küzdjenek, milyen humanizmusnak, demokráciának, nemzettudatnak, szocializmusnak lehet hiteles, mozgósító érvénye és távlata a fasizmus (és a véres önkénybe torzuló sztálinizmus) évtizedében? Mindezeket a dilemmákat „megemelve”, történetfilozófiai síkon is megélték a 30-as évek derekának progresszív értelmiségi gondolkodói. Mónus Illés számos 20 Pintér István: József Attila és a munkásegység problémája. Kritika 1986.2.28-29. 210