Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
„valóban szükség van az ideális, eszmei szocializmusra. Kell, hogy a szocializmus igazságai áthassák a tömegeket. A szocializmus szépségei, az eljövendő társadalom megvalósíthatóságának ereje és lehetősége kell hogy áthasson mindenkit, aki érte küzd.”25 Tovább bontja ezt a programot a Szociáldemokrata munkaterv című cikke.26 A Szabadságharc a diktatúrák ellen című írásában27 pedig már döbbenetes előrelátással jósolja meg, hogy az „új eszmék”, az „új államrendszer”, a „faj”, a „rendi állam” demagógiáinak intézményesülése háborúhoz fog vezetni. Ezért kell új szabadságharcot indítani e demagógiák ellen. Reméli, hogy e küzdelemnek „mindenki részese.lesz, aki felismeri, hogy a szellem, a gondolat és a társadalmi haladás minden hívének a diktatúrák elleni szabadságharc frontján a helye”. A proletariátus osztálytudatos része - írja - „döntő tényezője” lehet ennek az új szövetségnek. 1937-es, A szocializmus világképe című - önálló füzetként is publikált - felszólalásában, illetve írásában28 igyekszik tisztázni - ha nem sikerül is teljes mértékben - az időszerű stratégiai feladatok és az eszmei célok ellentmondásos viszonyát. A szocializmus demokratikus mozgalmát, értékrendjét és távlatait szembeállítja a nemzeti szocializmussal és a bolsevizmussal, s mint az egyetemes emberi haladás, a szabadságért folytatott küzdelmek egyik mozgalmát konkretizálja. Ma már utópisztikusnak tetsző, sőt némileg doktriner, moralizáló, retorikus megfogalmazásokkal érvel e távlatok mellett, de történelmileg meggyőzően mutat rá: nem a fasizmus és a bolsevizmus az alternatíva (amit Goebbels állít), hanem a fasizmus és a demokrácia. A demokráciáért való antifasiszta küzdelem keretei között ugyanakkor az egész szocializmusfelfogás, a szocialista ideológiai és művelődési stratégia gyökeres megújításra szorul. E megújítás intonációja, részletes kidolgozása és jórészt gyakorlati érvényesítése egyaránt Mónus Illés nevéhez fűződik a 30-as évek derekán. Ezt a stratégiai-ideológiai fordulatot „támasztotta alá”, sőt hitelesítette az egyetemes rangú szocialista József Attila lírája, valamint a költő új utakat kereső antidogmatikus bölcseleté is. A sokoldalúan, izgalmasan bemutatható kultúrfilozófiai, elméleti párhuzamok közül legyen elegendő itt csak egyet említeni. József Attila 1933-as Egységfront-cikkében - egyebek mellett - mozgalom és ideológia szerves egységét vallja s követeli. Nem lehet reális szerinte egyetlen olyan eszmei célkitűzés sem, amelyet nem tűz napirendre a munkásmozgalom történelmi gyakorlata. Ezért fogalmazza meg rendkívül élesen, izgalmasan és a korabeli hazai baloldali sajtóban teljesen újszerűén lét és tudat viszonyát. Ekkori 25 Uo. 26 Uo. 1934. 2. 49-51. és MIVál. 27 Uo. 1934. 6. 241-243. és MIVál. 28 Bp. mi. és MIVál. 214