Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Agárdi Péter: Mónus Illés és József Attila
de azok fölé emelkedve, emberi fedezettel hitelesítve érlelődött maradandó és egymásra is felelő életművé József Attila és Mónus Illés munkássága. Gyökeresen különböző műfajokban, József Attila a líra és a filozófiai esszé, Mónus Illés a politikai gyakorlat és a közírás egynemű közegeiben rokon válaszokat hordott ki a kor drámai kihívásaira. A szocialista gondolat, a marxi tradíció humanista, demokratikus irányú és személyiség-központú megújítását vonultatták fel a gyakorlati népfrontosság és a militáns antifasizmus, a nemzeti függetlenségi elkötelezettség mellé. Ez a gondolattörténeti nóvum és művelődéstörténeti szerep nagyobb távlatból másod- vagy harmadlagossá fokozza le azt a problémát, hogy melyik pártnak s meddig is voltak a tagjai. Hiszen - Marxnak Freiligrathhoz írott 1860-as leveléből véve az idézetet („párton én a nagy, történelmi jelentésében vett pártot értettem”)34 - ha a baloldali, a szocialista mozgalom történelmi mozgásirányára figyelünk, akkor a jelenségszint, a felszíni, a napi-politikai hullámzás mögött, illetve mélyén Mónus Illés és József Attila (s más kortársak) pályájának rokon vagy azonos sodrásiránya tűnik szembe. Ott és akkor ez az irány testesíti meg a magyar baloldali progresszió „nagy, történelmi jelentésében vett párt”-ját. Az már a mai utókornak, a 20. század végének dilemmája és egyúttal lelkiismereti kérdése, hogy azóta mi is történt ezzel az értékvonulattal; hogy a közben eltelt majdnem hat évtizedben mi lett a szocializmus sorsa. S hogy vajon mi a felelőssége, milyenek az esélyei az ezredforduló küszöbén. 34 Vö. Marx-Engels: Művészetről - irodalomról. Bp. 1966. 632. - A „nagy történelmi jelentésében vett párt” értelmezéséhez 1. Szerdahelyi István: Pártosság, népiesség, realizmus - a hazai marxista kritika tükrében. In: Művészet és politika. Bp. 1984. 74-142. 218