Illés László - József Farkas: Mítosz és utópia. Irodalom- és eszmetörténeti tanulmányok (Budapest, 1995)
Tamás Attila: Illyés Gyula és a szocializmus
lényegi hibákkal is küzdő, de életképes országgal ismerkedhetett, melyet nem zavarhatott meg a tőkés világot néhány éve alapjaiban megrázó gazdasági válság. Szemléletmódjának átalakulását a harmincas évek derekán lehetetlen nem érzékelni, rendkívül nehéz azonban kitapintani a változás egyes mozzanatait. Avar című 1935-ös verse teljes válságról ad - néhol szuggesztív erővel - jelzést, s kategorikusan kimondja annak az ifjúkori hitnek a feladását, mely szerint „az ember jobbra váltható”. Nem mutat ugyanakkor egyértelmű kapcsolatot valamilyen ez időbeni társadalmi-politikai eseménnyel. Egyenetlen terjedelmű naplójegyzetei ebben az időszakban többnyire általános zaklatottságot mutatnak. Első házasságának a legválságosabb évei is erre az időszakra estek, József Attilához fűződő régi barátsága is ekkoriban jutott - akaratán kívül - a mélypontjára, láthatólag lapszerkesztési és politikai manipulációk szövedékének a szálaiba is óhatatlanul belebonyolódott. Föltehető, hogy szocialista jövőképének régebben kezdődött halványulása, emberképe általános vonásainak az összekuszálódása és a sztálini diktatúra tovább torzulásáról érkező hírek folyamatosan kölcsönhatásba kerültek egymással ekkori lelkivilágában, s abban már a véletlennek is szerepe juthatott, hogy mikor érezte helyzetét éppen a legtragikusabbnak. Bizonyára belejátszott ebbe a fasizmus németországi uralomra jutása is - különös tekintettel ennek magyarországi kisugárzásaira. (A németség dunántúli térhódítása is különös súlyt kapott azáltal, hogy Hitler a maga birodalmának előretolt bástyáit látta falvaikban - a németség térhódítása elleni tiltakozást ugyanakkor itthon a fajvédelem vádja érte.) Hogy a teljesnek mutatkozó társadalmi kiúttalanságot kihasználva Gömbös Gyula a népi írók egy csoportjához az ő szociális törekvéseik manipulálására is kísérletet tett, az is szerepet játszhatott végül abban, hogy a politika egészé tői kapott csömört. A szociáldemokráciától a kibontakozó „népies-urbánus” vitában az utóbbiak oldalán részt vevő liberális-szociáldemokrata rokonlelkű értelmiségiek is távolíthatták, a Molotov-Ribbentrop-paktum s a Szovjetunió egyértelműen agresszív föllépése a harmincas-negyvenes évek fordulóján pedig a kommunizmustól távolíthatták még tovább. Ugyanakkor kialakuló személyes barátságuk és politikai közelállásuk ellenére sem látszik, hogy Németh László minőségszocializmus-álma őt is meg tudta volna ejteni a maga sokakat bűvölő varázsával. A viszonyok szálai gyakran gabalyodtak ekkoriban egymásba - nem utolsósorban éppen azok számára áttekinthetetlenül, akik kibogozásukra éreztek volna magukban erkölcsi késztetést. (Jellemző sorok, egykori följegyzéseiből kiválasztva: „1934. január 30. Egy célom volt mindig: A zsellérség és a cselédség sorsán javítani. E célból mindenkivel társulok... 1934. március 6. Kozma [az MTI és a Rádió akkori elnöke - T. A.] arra kért, vállaljak mandátumot... Visszautasítom... 1935. április 8. Mért dolgozom én a Gondolatbál Hogy függetlenségemet dokumentáljam - mindnyájan szocialisták vagyunk, csak a taktika más... Április 21. Katona [Jenő. - T. A.] cikke:... »Németh, Illyés, Szabó hitlerista, bár küzdenek a hitlerizmus ellen.« 1938. január 8... Reggel Dérynéi a gyűjtőben... 11-kor Gombaszögiék felkínálják a Pesti Napló szerkesztőségét. 227