Ittzés Mihály (szerk.): Részletek az egészhez. Tanulmányok a 19. és 20. század magyar zenéjéről. Emlékkönyv a 80 éves Bónis Ferenc tiszteletére (Budapest, 2012)
20. század – Bartókról, Kodályról és a népzenéről
nyítani: ez a szolmizáció, mely köztudomásúlag Arezzói Guido technikájára vezethető vissza.6 Zoltán Kodály als Pädagoge - sein musikalisches Schaffen für die Jugend című tanulmányában Szőnyi az ünnepeltet „az életmű gazdagsága és a magas kor által nemessé vált személyiségek" közé sorolja, együtt „Pablo Picassóval, Pablo Casalsszal, Igor Stravinskyval vagy Albert Schweitzerrel" és a magyar kulturális élet nagy öregjének rangjára emeli. József Attila gondolatát megvalósítva, Kodály egész népének tanítójává lett. Munkásságát a kezdeményezés töretlen ereje, a fáradhatatlan igyekezet, a kis ügyek hangsúlyozása és a mindent átfogó demokratikus alapelv jellemzi: A zene mindenkié!7 Az ötvenes évek közepe-táján kezdődött Németországban a tanulási célok és tartalmak újragondolása, mely általános oktatási reformmal ajándékozott meg bennünket, minden tantárgyat érintve. A zenei nevelésben ez azt jelentette, hogy a művészi alapú zenepedagógiából egy tudományos irányultságú oktatásnak kell létrejönnie. Ez balul sikerült; a zenetanulás folyamatában nem lehet mindent ellenőrizni, felülvizsgálni és racionálisan megragadni, mivel a muzsika hatalmassága mégiscsak az affekció területén nyilvánul meg. A dal és vele az éneklés vezető szerepét megkérdőjelezték: a dalt holttá nyilvánították - és ezzel felszámolták a Kodály értelmében vett kórusos-gyakorlati nevelőmunka alapjait. A zenehallgatásból „auditív kommunikáció" vált. Groteszk jelenség ugyanakkor, hogy a főiskolai körökben épp akkoriban kezdtek érdeklődni a magyarországi zenei és népdalmozgalom iránt: ezt előadások, szemináriumok tanúsítják, meg továbbképzés, diákcsere, magyar pedagógusok németre fordított írásai, végül diplomamunkák, szemináriumi referátumok, egészen a disszertációkig, rádióbeli adás-sorozatokig.8 Tanulmányok láttak napvilágot a hangképzésről és a hangápolásról, valamint A dal az iskolában témájáról: Paul Nitsche,9 Bergisch-Gladbach városi gimnáziumának tanára, a kölni zenei főiskola ifjúsági és népzenei szemináriumának docense ezeket így summázza: „A húszas évek óta az ének tantárgy zene tantárggyá változott. Az énektanárból zenei tanulmányi tanácsos lett, az énekteremből zeneterem. Az eddigi fő terület, az éneklés, a szakképzésben részterületté vált. A zenei tanulmányi tanácsos megbízható zongorista, karmester, zeneszerző vagy tudós volt: ezzel az »énekmester«, bár obsitossá 6 Gumó d'Arezzo: Antiphonae Aliae regulae. 7 Szőnyi Erzsébet: Zoltán Kodály als Pädagoge. Sein musikalisches Schaffen für die Jugend. International Music Educator, Journal of the International Society for Music Educators ISME, Nr. 13,1966. március. 8 Zenetudományi felépítő tanulmányi főszeminárium - doktorképzés. Musikhochschule Köln, szemináriumvezető Prof. Dr. Siegmund Helms: Összehasonlító zenepedagógia, zene más országokban - Magyarország, 1993. Zenei nevelés ma, III. kötet, Magyarország: adássorozat a Deutschlandfunkon. Kézirat: Prof. Dr. Walter Gieseler. Köln, 1971. 9 Paul Nitsch in: Handbuch der Musikerziehung, Berlin 2/1964. 415