Kabdebó Lóránt: A magyar költészet az én nyelvemen beszél. A kései Nyugat-líra összegződése Szabó Lőrinc költészetében - Irodalomtörténeti füzetek 128. (Budapest, 1992)
A természeti tárgy 1. mint a dolgok és lehetőségek dialógusa
A TERMÉSZETI TÁRGY 1. mint a dolgok és lehetőségek dialógusa A Harc az ünnepért1 kötetet a kortársak ellentétesen fogadták. Halász Gábor nagyrabecsülve szinte versenként ízlelgeti élvező gyönyörűséggel, Féja Géza ellenben rosszízű szójátékkal („harc az ihletért”) fokozza le.2 Valójában ekkor szembesül ismét Szabó Lőrinc az 1927—28-as, újat teremtő válságának problémáival: megint dialogikusan különböző hangoltságú elemekből tevődik össze verse. Kilép a csak a dolgokban és a dolgok által megfogalmazható költői személyiség szemléletileg nem, de poétikailag átmenetileg homogén formarendjéből, az epikus vers biztonságából: egyszerre látja és láttatja továbbra is a dolgokat, amelyek az egyes ember materiális létezését meghatározzák és mellettük végiggondolja a dolgok és feldolgozójuk viszonyának lehetséges variációit. Átéli az egzisztenciális analitika adekvációjából a fundamentálontológia adekvációjához való poétikai átlépés alkotói fájdalmát. Egy újabb bizonytalanságot, amely ugyanakkor ellentétes az 1927 — 28-assal. Akkor fiatal íróként a költészet egészének hagyományos biztonságából kilépve, magára maradva kellett eldöntenie, felfedezése zsákutca vagy világirodalmi mértékkel vizsgálva is egyedülálló teljesítmény. Most elismert és népszerű költőként egyfajta — közönsége által is befogadott — alkotói biztonságból lépett tovább, megelőző, népszerű korszakát összehangolva kortársai hasonló jellegű fordulatával. A különböző poétikai megvalósítású, eltérő paradigmákat követő költők a harmincas évek második felében — tudva-tudatlan egymásról és a filozófia korabeli állásáról — összemunkálnak a fundamentálontológia poétikai adekvációinak megvalósításában. Szabó Lőrinccel egyidóben a kései Babits és Kosztolányi, az Üzenet a palackban Karinthyja, a megújuló Füst Milán, halála előtt József Attila és a fiatalok (Weö-92