Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc"pere" (Budapest, 2006)
Egy eszmélet története: Szabó Lőrinc 1945-ös Naplója
meg s össze kellene állítanom a tanulmánykötetemet. Szeretném átdolgozással megteremteni első nagyobb fordítási munkámnak, Shakespeare szonettjeinek, mind a 154-nek, végleges magyar szövegét. Babitsról szeretnék könyvet írni,* 202 önéletrajzomon dolgozni. Lenne munka elég. Az órára nézünk: kezdődik a szerkesztőségi idő a költő számára, aki idejének nagy részét napi robotra adja el, hogy kisebb része a napnak szabad és mindentől független lehessen. Megtömött aktatáskákkal indul útnak: versek vannak benne, jegyzetek, készülő sorok, az úton olvasgatja, csiszolgatja őket. Eszünkbe jut a híres versének egy képe: „Negyedóra Isten és a Hivatal között... ” És a Naplóra emlékeztet a házi példány203 önreflexiója is. „Lám, én ilyen elveket hirdettem abban a világban!!! Sz. L. 1945. V/26.” Bekeretezi az Esti kérdés emlékeit, és aláhúzza az ekkor hangsúlyosnak érzett szövegeket: „Ezek Babits saját közlései verseinek élményhátteréről.”, „erről a kis papírról maga Babits beszél.” „A kegyeletes Babitsemlékezés után”; „Igyekezzék-e az író hatni”; „A közönséggel általában nem kell és nem szabad törődni”; „öncélú művészet”; „Hát persze. A költő csak magával törődjék. Látott talán fát, amely szociális, vallásos vagy egyéb lelkesedésből terem almát? Vagy látott bányát, amely azért szülte meg magában a szenet, hogy mi télen ne fázzunk?”; „az egész magyar literatúrának rendkívüli tehertétele, hogy túlságosan politizált.”; „Az irodalom lehet nemzetmegmentő erő? - Egymaga bizony nem lehet.”; „Nem. Az egyén a legnagyobb tudatos lény, amit a világmindenség produkált.”; „a közösséghez csak magunkon, az egyénen át juthatunk.”; „Ezeknél nagyobb izgalmakat nem ismerünk. Ez a természet demokráciája.”; „Az eltartás igényével kezdeni csacsiság és szemtelenség volna. [...] Ellenben a határozott tehetségeket csakugyan kellene valahogyan segíteni: a legjobb befolyásolása az irodalomnak az, amikor valaki, mecénás, város, állam az írót környezetileg kedvező helyzetbe hozza s a többit rábízza a jószerencsére, anélkül, hogy előírásokat alkalmazna.”; „Jammes-antológia”. A fotóillusztráció pedig: „Szabó Lőrinc, a költő, préselt virágokat gyűjt.” A költő tudata is ehhez a önarcképhez kapcsolódik. „Úgy látszik, hogy »poésie pure« felfogásomat ma, jobb és bal, legalábbis ami ebből az én személyemet illeti, értené és méltányolná” — írja német barátjának, majd magyarázólag leírja az elnyert díjakat.204 kiadásáig tudomásom szerint kívülem Tóth Árpád, Térey Sándor, József Attila és Vas István fordított magyarra.” (152., 161.) 202 Az élete végéig tervezett könyv nem készült el. De sok mindent elmondott élete végén a költő a Bizalmas adatok és megjegyzések című emlékezésében (lásd: Szabó Lőrinc: Vers és valóság, i. k. 296-325.). 203 Mely most már P1M Könyvtár aprónyomtatványai és cikk-kivágásai között hagyatéki letétjében található. 204 „Es scheint, als ob meine »Poésie pure«. Auffassung man jetzt, rechts und links, wenigstens was sich davon auf meine Person bezieht, verstehen und billigen würde. Ich bekam auch drei Dichterpreise in sechs Wochen, von verschiedensten Seiten, 1-3- und 8 Tausend Pengős. Ohne den Finger zu rühren. Meine Bücher, meine Kinder, wurden jetzt auf einmal »sichtbar« und sie arbeiten für mich, sage ich. Dies schreibe ich, damit Sie sehen, dass Sie ruhig mein Gast sein können!” - írja Carl Rothénak 1944. január 21-én. Közreadta Kiss Noémi: Szabó Lőrinc Füzetek I., i. k. 62-63. A kiadás tévesen fogadja el a költő dátumozását: 1944 elején még automatikusan az előző évet íija dátumként. De a levél egyértelműen 1944 elejei állapotokra utal, a három kitüntetés ekkor volt, és a levél Rothénak egy 1944. január 14-i megjegyzésére válaszol, valamint 1944. január 8-i, magyarországi látogatását előrejelző leveléhez kapcsolódik. Ezt a dátumozást használja a Kakanienrevisted 327