Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc"pere" (Budapest, 2006)
Lázadástól a különbékéig
tása kap ekkortól sajátos hangsúlyt, versszervező erőként jelenik meg, beleszólva a szerkezet retorikai megvalósulásába is. 1926 után ez a paradigmaváltás megjelenik - a Szabó Lőrincével egy időben - a világirodalomban is.24 És ugyanez megtörténik a magyar lírában is, ahol ezt követően két szembeszökően markáns és egymástól határozottan különböző jellegű versalkotási mód különül el egymástól, válik hangsúlyossá, az elkövetkező poétikai értékrend meghatározójává. Az Illyés Gyula-féle poétika népi-nemzeti politikai kötöttségű, pedagógiai célzatú, realista-ábrázoló, folyamatosan elbeszélő jellegű - és az egyes ember létezési viszonyulásaira rákérdező, létbölcseleti ihletettségü, dialogikus szerkesztésű költészet Szabó Lőrinc és József Attila pályáján. A változás leírása, interpretációja már in statu nascendi elkezdődik és a mai napig tart. A magam részéről filológiai rekonstrukcióval azt igyekszem bizonyítani, hogy a változás nem 1930-1932-ben jön létre, amikor is az újabb versek szériájában, majd pedig a Te meg a világ kötetben válik láthatóvá, hanem 1927-1928-ban alapozódik, Szabó Lőrinc költészete már ekkortól nem vezethető vissza előzményekre, kortárs példákra. Ezt fogja ő — inkább filozófusokra utalva — visszaigazolva látni a Te meg a világ idején. * * * Egy évtized szemléleti és poétikai paradoxona (1920-1930). Szabó Lőrinc lázadó évtizede - írtam monográfiám idézett első kötetének címéül. Kissé hangzatosán (talán az illyési, 1945-ös és 1956-os, politikailag taktikus értelmezési modellt25 továbbra is követve), magam által azóta is állandóan megkérdőjelezve. Tudniillik ez az expresszionizmust és klasszicizálást különböző arányban megtartó és sajátos szimultánsággal keverő költészet tematikájában valóban lázadó volt, állandó elégedetlenséggel fordult a külvilág felé, ugyanakkor már ebben az évtizedben is tudatosította mindenfajta lázadásnak a hiábavalóságát is. Lázadása színeződött Stefan George politikai egzaltációjától, a protestáns keresztény megtisztulásvágytól és a marxista terminológiával vezényelt haladáselvtől. Ugyanakkor mindegyik motiváló tényező valamifajta ellenkező ekhót is kap, ezzel mintegy groteszkké is téve - akár a költő akarata ellenére is - a verset. George ihlete az „Anyaföld” természetmisztikájával helyettesíti a nemzeti megújulást hirdető váteszi feladatkört,26 a protestáns hagyomány egyfajta eretneksiratással fedi el a különböző terrorokra emlékező ítélkezést, a keresztény megváltásvágy antihumanista fegyveres lázadást helyez kilátásba, a néptribun szociális szónoklatai pedig a történelmi tehetetlenség tudatában bicsaklanak meg. A lázadás ezáltal - mint a rend megváltoztatásának módozata - mindenképpen erőszakos és antihumanista mivoltával szólal meg a kezdeti avant-garde színezetű szabadversektől kezdve (kezdődően az 1920. május 4-én írott, ifjúkorának mes-24 Erre az összehasonlíthatásra utaltam korábbi tanulmányomban: On the Borderline of Nineteenth and Twentieth Century Poetic Discourses: The Appearance of the Dialogical Poetic Paradigm. Neohelicon, 1994. 1. 61-83. 25 1945-ben az igazolási eljárás során Illyés Gyula politikai érvelése és a költő védőbeszéde egyoldalúan a szociális hangoltságot hangsúlyozta költészetében. Lásd Szabó Lőrinc: Bírókhoz és barátokhoz, i. k. 26 A motívum sajátos továbbéléséről tanúskodik József Attila Ars poeticájának első változata, ahol intertextuálisan jelenik meg ez a georgei-Szabó Lőrinc-i formula: „van anyafötd is, ahol tankok/ erősitik föl rímeit!...” (lásd a Stoll Béla-féle József Attila összes versei. Kritikai kiadás. Balassi Kiadó, Bp., 2005. 2. kötet, 412. oldalán: 573a. Ars poetica [I.] 39-40. sorok; eredetije a PIM Kézirattárában, JA469. sz. alatt). 44