Kabdebó Lóránt: Vers és próza a modernség második hullámában (Budapest, 1996)
Az Egy álmai
A megújult dialógus: Szabó Lőrinc - József Attila. Mint Stirner esetében utóbb az elutasító szavú ellenfél, Marx, hasonlóképpen Szabó Lőrinc ellenében - de itt már - a szeretettel közelítő majd elváló barát veszi fel a dialógus kötelmét: József Attila25. A húszas évek végén és a harmincasok elején két nagy - poétikailag is autentikus - költői erőfeszítésnek lehetünk a tanúi. Az egyik a Szabó Lőrincé, amelyik A Sátán Műremekei után, egészen a Te meg a világ kötet megjelentetéséig terjedően a hagyományos, monológ típusú, a történelmi célokságot szolgáló költészettípussal szemben egy, a személyiség belső erővonalait követő látomásban éli át a személyiség válságát, megszólaláshoz juttatva a dialogikus poétikai paradigmát; - a másik a József Attiláé, aki a Te meg a világ tapasztalatai után, annak poétikai vívmányait is birtokolva kérdőjelezi meg a történelem és az objektív valóság kikapcsolásának jogosultságát. Bárha filológiai adatunk nincsen rá, de a gondolatmenet poétikai hangoltsága feltételezteti, hogy az Eszmélet egyik ihletője éppen ez a dialóguskészség lehetett. József Attilához a nagy költészet szintjén érkezett a kihívás, lehetetlen, hogy ne akart volna megmérkőzni. Az közismert, hogy a Te meg a világ verseit kívülről is idézni tudta, ami persze József Attila memóriaszerkezete esetében nem jelenthet egyedülálló csodát. Mindenesetre az Eszmélet filozófiai kérdésfeltevései éppen Az Egy álmai irányába mutatnak. József Attila alapvető kérdése, hogy a rabság valóban pszichológiai kategória, feledhető képzet-e, és az ember nagysága valóban csak képzeletében, álmában valósulhat-e meg. Vajon a „kint" és a „bent" valójában ugyanannak a létállapotnak a tértól-időtől független színe és visszája, ugyanannak a viszonyulásnak az optimális vagy pejoratív megfogalmazhatósága? „Képzetet lehet feledni" - mondja majd József Attila is az Eszméletben. De 6 hozzáteszi: „csak"; ezzel pedig a képzet mellé (fölé) változtathatalan, „feledhetetlen" külső törvényeket tételez fel. íme a huszadik századi költészetben megjelenik a tizenkilencedik századi filozófia vitája, a Geist és a Gespenst, Hegel-Marx, illetőleg Stirner polaritása. Szabó Lőrinc Stirner ihletésére tud egy olyan költői nyelv- és fantáziateremtő horizontot létrehozni, amelyben a 108