Kabdebó Lóránt: Vers és próza a modernség második hullámában (Budapest, 1996)
A „Költőnk és kora” értelmezéséhez
A „Költőnk és Kora" értelmezéséhez A dialogikus poétikai gyakorlat József Attila költészetében Tragic joy. A „Költőnk és Kora": József Attila egyik utolsó és mindenképp nagy jelentóségő költeménye. Két tárgyilagos leírását ismerjük a vers keletkezésének1, amely egymást kiegészíti és mégis lényegileg ellentétes interpretációt tesz lehetővé. A filológus Tverdota György az életrajzhoz kötve tragikusan logikus keletkezéstörténetet mutat be: a költő orvosai-barátai unszolására a témátlanságot, az ihlethiányt teszi meg versalakító és szervező - ha nem is erővé és nem is ihletté, de legalább - tematikává. Ezzel szemben Vas István emlékeit összerendezve a vers személyes poétikai befogadás történetét meséli el, a dalolhatóságot (nótához kötöttséget) és a záróképek felől haladó szerkesztettség boldog alkotói hangoltságát hangsúlyozva. Mindkét leírás bizonyító erejű, egyik sem megy tűi a tárgyszerűen köthető - életrajzi és poétikai - eseményekkel való kapcsolódáson. Kérdésem: elvben kizáró ellentétek-e a tragikus és a boldog; és József Attila esetében konkrétan a két leírás kioltja-e egymást? Az 1992. június 18-19-én Pécsett József Attila költészetéről tartott tanácskozás (amelyen jelen dolgozat ötletszintű vázlata is elhangzott) különböző indíttatású és témájú előadói egy dologban egybehangzóan arra a következtetésre jutottak (jutottunk), hogy a Nagyon fáj utáni, életrajzilag tragikusan megszakadó pályaszakasz egyfajta poétikailag leírható derű megfogalmazásásra törekszik2. A megnevezésben konszenzusra ugyan nem jutottunk, nekem is csak utólag, az előadásokat reflektálva hívta fel a figyelmemet Kurdi Mária, az ír irodalom neves szakértője a József Attilaversekkel egyidős kései Yeats-versek (az 1936-39-es Last Poems) közé tartozó költemények visszatérő kifejezésére, a biográfiai és a poétikai ellentétet hangsúlyozó „tragic joy" formulára: „Hector is dead and there's a light in Troy; / We that look on but laugh in 139