Kabdebó Lóránt: Vers és próza a modernség második hullámában (Budapest, 1996)
A dialogikus költői paradigma megszületése a magyar lírában
hasonló új poétikai gyakorlat szerint gondolkozó költő, Szabó Lőrinc és József Attila esetében a folytonosságot, a hagyományosságot is konstatálhatták. Illyés e váltás egy másik paradigmája (a realista hasznossági elv) szellemében interpretálja nagy esszéjében a Szabó Lórinc-i költészetet, éppen tematikailag kapcsolja össze a változás előtti és utáni Szabó Lórinc-köteteket, legfeljebb technikai tökéletesedésről és csupán versformaváltásról beszélve. József Attila esetében pedig (talán személyes magatartására figyelve?) végig a kommunista költő fikcióját érvényesíthették (kortársai egy része az eretnekséget még így is kiátkozva, az utókor pedig valamely alapvető ragaszkodást feltételezve). A paradigmaváltás lényege tehát nem tematikai, hanem szemlélettől ihletetten beszédmódbeli: a homogén versszemlélet dialogizálttá alakul át. A történelemben beteljesedő egy Igazság helyébe az Egy igazságának története lép. A megformáltság eltűri, sőt kiváltja a hangnemi különbség egyszerre való jelenlétét, a pszichológiai és a logikai hangoltság egymást kiegészítő szervezóségét: a mindennapi életben való jelenlét logikai tudatosítását és e jelenlét viszonyainak átélésében megszólaló pszichológiai minősítést. A költő érzéki adatokkal, emlékezettel, információkkal telített tudatában „a világ átépítése" zajlik: az alkotásfolyamatban alakulva fogalmazódik meg maga a költő, míg közben létrejön a műalkotás. A klasszikus modemségű versben az idealizált centrális elv, az avant-garde-ban az úgynevezett formabontás ellenére meglévő célratörő lényegi folyamatosság biztosíthatta a vers homogenitását. A homogenitás megszűnte a lényege a dialogikus poétikai gyakorlatnak. Az önmeghatározás a másságok összefogásának mozgásából adódik. Ez pedig szükségessé teszi a különböző hangoltságú elemek poétikai kiegyenlítődését: a szerkezet szerepének hangsúlyosabbá válását (amely bizonyos aspektusból mint konzervatívosodás, klasszicizálódás, tárgyiasság jelenik meg a felszínen). Másrészt a szöveg mindenkor is meglévő dialogicitása kap ekkortól sajátos hangsúlyt, versszervező erőként jelenik meg. A konferenciánk címében kérdőjellel szereplő kérdésre az én válaszom igenlő: 1926 után paradigmaváltás történt a magyar 18