Kabdebó Lóránt: Vers és próza a modernség második hullámában (Budapest, 1996)
Jegyzetek
23. Lásd Adler, Alfred: Emberismeret, i. к. 24. Ezt a jelentéstani matamorfózist elősegíti talán a vers biográfiai ihletettsége, amely egy szerelmi háromszög esetleges feloldási kísérletét is átgondolja. 25. Szabó Lőrinc és József Attila kapcsolatáról keveset tudunk. Feltehetőleg nem készült el Szabó Lőrinc emlékezése József Attiláról, bár cím szerint is hirdették a József Attila Emlékkönyv előzetesében. A kötet szerkesztője, Szabolcsi Miklós szóbeli közlése szerint a költőt halála akadályozta meg a kézirat elkészítésében. Szabó Lórincné szóbeli emlékezéseiben emlegette társas összejöveteleiket is, amelyen József Attila Szántó Judittal vett részt, valamint azt, hogy Szabó Lőrinc még a Siesta szanatóriumban is gyakran felkereste a nagybeteg költőt. Egy vállalkozásban, a Cseh és szlovák költők mitológiájában, amelynek előkészületei Anton Straka Amerikai úti villájában folytak, közös részvételük ismert. 26. Ez a vers nem szerepel az ekkor, 1932-ben készített Szabó Lórinc-féle Goethe-antológiában, amelyet Kner adott ki Gyomán a Goetheévforduló alkalmából. 27. Az öreg Goethe (1801-1832), Kner, Gyoma, 1932.12-13. A „Költőnk és Kora" értelmezéséhez A dialogikus poétikai gyakorlat József Attila költészetében 1. József Attila, „Költőnk és Kora", bemutatja Tverdota György és Vas István, Magyar Helikon, Bp., 1980. 2. Főként Beney Zsuzsa, Horváth Iván és Szőke György előadásaira és hozzászólásaikra gondolok. A tanulmányok megjelentek az Irodalomismeret 1992. szeptemberi (III. évf. 2-3.) számában. 3. A versidézet szó szerinti fordításban: „Hector halott, és Trója ég, /mi, akik nézzük, csak nevetünk tragikus gyönyörben" (Gyűrűk). 4. Kálnoky László fordításában: „ledől s felépül valamennyi mű, / s ki felépíti újra, mind vidám" (Lapis Lazuli). 5. Luis Mac Neice: The poetry of W. B. Yeats (1941), Faber paper covered editions, 1967., 162. „Mind Yeats, mind Rilke, az általuk megismert szenvedés, zavar, és reménytvesztettség ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy a Művészet, s mi több, az Élet fő hajtóereje az öröm. A tizedik Duinoi Elégiában alapvető paradoxonként a megszemélyesített Panasz 320