Kabdebó Tamás: (pen)Ultima (h)ora (Budapest, 1994)
Előhang
ELŐHANG Elöljáróban szeretném elmondani, hogy mindössze 100 vers megírásának lehetőségét kértem a sorstól, igaz, két nyelven: magyarul is százat, angolul is százat. Ez nem ment teljesen egyenletesen, mert már a 25. magyar versnél tartottam, amikor az angol versek megírásra késztették magukat. Ez azonban csak kétharmadrészt igaz. Mert a műfordítás már a kezdet kezdetén helyet kért magának saját költői gyakorlatomban. Van tehát az itt szereplő 25-ből olyan versem, mely vagy részben, vagy egészében fordítás. Részben saját magyar nyelvű verseim angol fordítása (Nicholas Kolumban munkája), részben József Attila-sorok, melyeket én ültettem át angolra. Elmondhatni, hogy ezek ott bukkannak fel angolul, ahol a magyar versvariáns József Attila versvilágát tekinti ihletőjének. Ez a kötet, mely a (pen)ULTIMA (h)ORA címet viseli, a magyar versek közül a versopus 76-tól 100-ig tartó verseit tartalmazza - magyarul verset tehát többet nem írok -, valamint az angol versekből az 51-től 75-ig számozottakat. Első verseskötetem, mely a RECEPTEK címet viselte, nem jelent meg, holott Illyés Gyula is, Szabó Zoltán is biztattak arra, hogy kiadassam. Ez a juveniliákat és az ifjúkori verseket is hordozó kötet tartalmazza az első 25 magyar verset, melyekből későbbi köteteimben felhasználtam sorokat, versszakokat, sőt majdnem teljes költeményeket is. „Kannibalizálásnak” hívják az angolok ezt a metódust. A jelen kötet 25 magyar verséből három tartalmaz kannibalizált részleteket. (Auden is, Wilkinson is dolgozott így.) Második kötetem - az első nyomtatásban megjelent verseskönyvem, a KÉTSZÍVŰ / TWOHARTED címet viselte, és a University College London kiadásában jelent meg 1973-ban, tehát ott, ahol angol költőket toborozandó hat éven keresztül költői szemináriumot vezettem. A versek számozása ebben: 26-tól 50-ig a magyar, 1-től 25-ig az angol költemények. A címek, szándékom szerint, másodlagosak, és valójában alcímek. Harmadik költeményes kötetem, a DEUS EX MACHINA, Manchesterben jelent meg 1988-ban, az Albion Edition kiadásában, ismét két nyelven. Vas István túl kedvesen így köszöntötte: „Tamás, téged a magyar költészet házában egy külön kis szoba illetne meg”. A kötetben a magyar versek számai 51-től 75-ig, az angol versek 26-tól 50-ig haladtak. A jelen kötet eredeti címe NON DATUR SECUNDA lett volna, ha időközben rá nem jövök, hogy a mai latintalan olvasó ezt még kevés bé (Aranynak még kevés bé) értette volna, mint az idézet első felét, a (pen)ULHMA (h)ORÁ-t. A kettő együtt cisztercita diák nyelven annyit jelentett, hogy az utolsó órán nem illik feleltetni, nem ildomos beszekun-VI