Kabdebó Tamás (szerk.): Mindent akarás. 40 vers (Budapest, 2007)
Bevezető
pályákat, ahol professzorával teniszeztem, a fényképészt, aki nekem is dolgozott, de a tengeröblök egyikét is, ahol költőnk könnyűbúvárként merült. Tinleyt, a költőt, egyetemi folyóiratunkban fedeztem fel, aztán fölkértem József Attila-, Baka István-, Czilczer Olga-, Gergely Ágnes-versek fordítására, véglegesítésére. Feladatait lelkiismeretesen végezte, sikeresen oldotta meg. Mivel lassan, körültekintően dolgozik, Tinley csak mostanában publikálja majd verseinek harmadik kollekcióját. Az első, Az üres ház, Kavanagh-díjat kapott, a második, a Grace, kitűnő kritikákat, a harmadikból, a készülő kötetből származik fordításaim fele. Ezek eddig a következő folyóiratokban jelentek meg: Metre, Poetry Chicago, Agenda, De Brakke Hand, Sunday Tribune, College Green, Opera Minima, Evening Herald és Poetry Ireland Review. Itt kell megemlíteni a kelta fogantatású versek némelyikén érződő pozitív mediterrán hatást. Tinley jól ismeri és gyakorta forgatja az olasz költők verseit. Tinley verseinek fordítása próbára teszi a vállalkozót. Tökéletes fordítás nem létezik, különösen akkor nem, ha a vers formai és tartalmi hűséget is követel. Kérdés az, hogy a kompromisszum, amit kötnünk kell, arányos-e? Jómagam igyekeztem tiszteletben tartani a formát és nem a tartalom rovására. Amikor ez jól sikerült, nagyobb elégtételt éreztem, mint korábbi próbatételeim során bármikor. (A holt-tengeri tekercsek c. verset Tótfalusi István fordította.) Ha Tinley úgy folytatja, ahogy elkezdte, félévszázados korára kiérdemli majd a Poeta Doctus Hibernicus nevet. Kabdebó Tamás