Károly Amy: Hazatérés. Válogatott versek (Budapest, 2004)

Nincs út Avilába (1982)

II. Domenico Taverna, római rendőrt munkába indulásakor két fiatalkorú lelőtte. Ez arc már mindig jobbra néz kíváncsian, kicsit megbántva kezéből kicsúszott a kucsma a lába kész az indulásra. Mint aki banánhéjon csúszott bokája rándult, semmi, semmi fontosnál fontosabbak várják s most a pázsiton kell pihenni. Mi az? Hogy nincs több talpraugrás? fejére nem kerül már kucsma kíváncsian, kicsit megbántva hagyja, mit hagy, többé nem tudja. Szendrey Júlia arca 1860-ban Ez arc, ez arc elgondolkoztató a fiús fej asszonnyá változó a szem, a szem, mi odabentre néz átütve agyát a kőfalba vész a száj, a száj a duplán zárt vonal a síremlék, mi mosolygást takar a kéz, a kéz a kétszer zárt tenyér a kifordult görcsös virág-gyökér az arc-veret, a megverettetett mi nem gyűlöl többé és nem szeret a jelen gyötri arcvonásait a minden távollétnél távolibb s gyötri a múlt, a széltől repített a minden közeliéinél közelebb egy arc, mi gorgó-fővé változott az ingváll, gyöngy, két véletlen gyerek csak díszlet, kellék, fényképész dolog. UO

Next